2013. november 10., vasárnap

20. rész - Váratlan fordulat

Hali :) Hát hosszú idő után újra hoztam új részt. Bocsánat a késésért, de nem volt gépem. Azért remélem még van, aki olvassa majd a storyt. Ehhez a részhez csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy nem nagyon vagyok vele megelégedve, de azért remélem tetszeni fog nektek. Hagyjatok életjelet magatok után komment vagy pipa formájába, nagyon köszönöm. Jó olvasást!! :) 
Viki :) 


Ben szemszöge

- Ben, várj meg már… - halottam a hátam mögül Sophi idegesítő hangját.
- Ide találsz a kocsihoz magad is nem? Nem kell hogy kisérgesselek…. – kérdeztem tőle. Nagyon nem szeretnék vele dolgozni, tudom hogy fel fogja hozni a kettőnk közt történteket és bármi áron szét akar majd minket Nessivel választani, de én ezt nem fogom hagyni.
- Jól van na, nem kell leharapni a fejemet. Tudom, hogy az a bajod hogy ezt a döntést hozta Krüger, de nem tudsz semmit tenni Ben. Vagy talán félsz, hogy még véletlenül megcsalod a drága szerelmedet? – kérdezte, közben pedig egyre közeledett felém. Már majdnem összeért a szánk, de nem hagytam, hogy újra ez legyen.
– Figyelj Sophia, én már nem az a Ben vagyok aki minden második nővel összejön. Egy valakit szeretek és őt tényleg nagyon. Nem fogom őt miattad elveszíteni, ezt vésd a fejedbe. – vágtam a fejéhez a szavakat. Erre ő csak elmosolyodott, és beült a kocsiba. Én is beültem és elindultunk a bűntény helyszínére.
*
Útközben Sophi párszor rosszul lett, nem tudom miért de tíz percenként rájött a hányinger…biztosan valamit megevett, de akkor nem értem miért jön betegen dolgozni, inkább maradt volna otthon. Igy csak akadályozza a munkát.
- Miért nem maradtál otthon, ha egyszer nem érzed jól magad? – kérdeztem
- Jól vagyok, ez … ez biztosan csak egy kis gyomorrontás. – válaszolta – Indulhatunk is tovább már jól vagyok. – mosolygott
- Biztos? Akkor gyere. – válaszoltam. Negyed óra kocsikázás után oda is értünk a helyszínre. Kiszálltunk és a bank igazgatójához mentünk. Tájékoztatott minket a történtekről. Körülbelül 10 órakor négy álarcot viselő férfi betört a bankba. Egy biztonsági őr próbálta megállítani őket, de megsebesítették és életét vesztette. A tettesek elmenekültek, viszont az egyiket sikerült karon lőni, így sokáig nem fogja bírni orvos nélkül. Szóval értesítenünk kell a kórházakat.
- Mennyi pénzt vittek el ? – kérdeztem az igazgatót.
- Körülbelül két millió dollárt. - válaszolta – Az egyik rabló  arcát viszont nagyjából láttam.
- Remek,miért nem ezzel kezdte, akkor jöjjön be velünk a rendőrségre személyleírást adni. Induljunk. – mondtam neki
- Sophi figyelj, te addig  maradj itt a kollégákkal, kérdezzetek ki minden szemtanút és ha bármi történik azonnal hívj. –mentem oda Sophihoz. Ő csak bólogatott.
Sophi szemszöge

Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. –Haló – szóltam bele
-Megígérted, hát tartsd be az ígéreted. Próbálkozz Sophi, tudom hogy ügyes vagy. Légy meggyőző. Tedd őket tönkre…
- Tudom, tudom… de hidd el ezeket lehetetlen szétválasztani. Ben már nem dől be nekem. Nagyon belezúgott a kis ringyóba. De ígérem mindent megteszek. – suttogtam a telefonba. – Tudod már van egy tervem, ami talán jól sülne el, de ehhez rád is szükségem van … ROBERT.
- Még is mit kell tennem? – kérdezte
- Mindent a maga idejében drága.
- Imádom mikor titokzatoskodsz, egyébként figyelem őket, és garantálhatom a játék elkezdődött. – nevetett a telefonba.
- Ez már tetszik, és én az első sorból élvezhetem, ahogyan az a kis liba idegileg tönkremegy. Láttad volna ma hogy próbálta magát tartani a szerelmecskéje előtt. De az tett be neki a legjobban, mikor a főnök egybe tett minket Bennel. Jó ötlet volt ez az egész, így kevesebb időt vannak együtt. – mondtam. – Na de mennem kell, majd értesítelek a fejleményekről. Minden jót. – köszöntem el, és lenyomtam a telefont.
Már alig várom, hogy elmondhassam a tervemet, úgy érzem mindenki meg fog lepődni. De legfőképpen a kicsi Vanessa. Őszintén szólva fogalmam sincs hogy Robert mit evett rajta, ez csak nyávogni tud meg persze sajnáltatni magát… mert a drága anyucija meghalt. De nem fogom megengedni se én sem pedig Robert hogy boldog legyen. Halála napjáig szenvedni fog azt garantálom…
Ben szemszöge

Visszaérve az irodába Nessin kattogott az agyam, fogalmam sincs hogy mi történhetett vele, de szörnyen rossz előérzetem van. Még furcsa is, hogy mostanában ilyen könnyen mennek a dolgaink. Úgy érzem valami történni fog…ez olyan a helyzet most olyan, mint a vihar előtti csend. Bár remélem tévedek… nem szeretném azt, hogy bármi rossz történjen Nessivel. A gondolatmenetemből Emily zökkentett ki.
- Ben…megvan a fantomkép. Gyere. – mondta, és magával húzott.
- Miért vágsz olyan képet, mint aki szellemet látott? – kérdeztem nevetve
- Mindjárt megtudod. Nézd csak ez az ember nem más, nem más … mint
- Robert… - vágtam rá. Szóval nem hiába volt a rossz előérzet, Robert visszatért. Azonnal értesítenem kell Vanessát. Ahogyan Robertet ismerem nem fogja annyiba hagyni a dolgokat, félek hogy bosszút forral.
- Azonnal hívom Semiréket, hogy jöjjenek vissza. – hadartam el Emilynek.
Először Vanessát hívtam, de nem vette fel…majd Semirt de ismét semmi hír. Istenem remélem már nincs késő…
Megpróbáltam rádión keresztül elérni őket, de semmi, mintha a föld nyelte el volna őket…
- A fenébe egyikük sem veszi fel. – szaladtam vissza az épületbe. A főnök és Emily ijedten néztek rám, biztos vagyok Benne hogy tudnak valamit.
- Történt valami? – kérdeztem idegesen.
- Semirnek és Vanessának balesete volt az autópályán, beléjük rohant egy autó. Már a helyszínen vannak a kollégák, és a mentők is. – mondta Emily. Úgy éreztem magam mintha ezernyi késsel szurkáltak volna. Remélem nincs komoly baja egyiküknek sem.
Azonnal az autómhoz rohantam, körülbelül 10 perc alatt a helyszínre értem. Láttam az autójukat felborulva az autópálya melletti területen. Odasiettem a kocsihoz, de ők már nem voltak benne. Csupa vér volt bévül az autó. Körülnéztem és megláttam egy halottaskocsit, mellette pedig egy koporsót. Lassan odamentem a koporsóhoz, nem volt mellette senki. Nem voltam biztos benne, hogy ki akarom nyitni. Féltem attól hogy egyikük fekszik benne. De végül erőt vettem magamon és kinyitottam a koporsót csukott szemmel. Lassan kinyitottam a szemeimet. Egy idegen férfi feküdt benne. Gondolom ő volt  a másik kocsiban, de ez furcsa, hiszen ezt az embert fejbelőtték…
- Ben? Hát itt vagy… - jött oda hozzám Ness. Úgy látom nem történt komolyabb baja keze be volt kötve, és fején egy kisebb ütés volt látható.
- Istenem, jól vagy? – szaladtam oda hozzá, és megöleltem. – Úgy féltem hogy valami bajod esik. – csókoltam meg.
- Azt mondták nagyon nagy szerencsénk volt, ha Semir nem húzódott volna le akkor frontálisan ütköztünk volna a kocsival, és akkor mi már….
- Ilyenre ne is gondolj, a lényeg hogy nem történt komolyabb baj. – nyugtattam meg.
- Köszönöm kérdésed én is jól vagyok. – jött oda Semir. – Egyébként azt mondták hogy a fickót lelőtték. Szóval már akkor is halott lehetett mikor felénk jött kocsival. – mondta
- Várj, evvel azt akarod mondani, hogy lehet nem is baleset volt? – kérdeztem
- Ez biztosan nem baleset volt, hanem egy gyilkossági kísérlet. Kérdés az hogy ki tette és miért? – mondta Semir.
- Nekem van egy tippem, tudod a bakrablásnál az igazgató felismerte az egyik tettest, aki nem más volt, mint Robert Morgan. – válaszoltam. – Szóval bosszút akar állni, biztonságba kell helyeznünk téged Ness. – öleltem át. Ő csak tovább pityergett, viszont úgy láttam nem nagyon lepte meg ez az egész.
- Mr. Jager, megtaláltuk a halott ember autójába a lopott két millót. Szóval ő is a bankrablók közé tartozott. – jött oda hozzám az egyik kolléga.
- Rendben, köszönöm hogy szólt. – válaszoltam. Szóval most már biztos hogy az ő keze van a dologban. De ha elkapom esküszöm megölöm, akkor legalább többet nem tud bekavarni az életünkbe.  
Vanessát és Semirt bevitték a kórházba a biztonság kedvéért kivizsgálják őket, hogy nincs e belső vérzésük vagy valami más bajuk esetleg. De reménykedjünk benne hogy minden rendben lesz.
Én is bementem a kórházba megvárni őket. Utána úgy is hozzám jön Nessi, és Semirt is haza kell vinnem. Andrea is biztosan aggódik érte.
Épp lementem a büfébe egy kávéért, mikor megláttam Sophit. Fogalmam sincs, hogy miért van itt. Mondjuk lehet hogy utánam jött… Próbáltam álcázni magam, hogy ne vegyen észre semmi kedvem nem volt őt hallgatni, de hiába egyből kiszúrt és odajött hozzám. De most valahogy nem olyan volt, mint máskor, mintha ideges lett volna.
- Történt valami? – kérdeztem egyhangúan.
- Ben, emlékszel mikor mi lefeküdtünk egymással egyikünk sem volt valami józan…és elfelejtettünk valamit… - mondta idegesen
- Mégis mit felejtettünk el? – kérdeztem

- Ma reggeli rosszulléteimnek oka volt… most biztosan ideges leszel de terhes vagyok Ben és te vagy a gyerek apja.