Viki :)
- Robert... te meg mit keresel itt?
- Csak beszélgetni jöttem, talán baj? – kérdezte. Én csak
megráztam a fejem, de legszívesebben elküldtem volna a fenébe, de tudom, hogy
avval csak magamnak és a szeretteimnek ártanék, mert ha felhúzom, akkor bármire
képes lehet, ezért hagytam, hogy itt maradjon. Két lehetőségem van vagy megöl,
vagy tényleg csak azért jött, hogy ´beszélgessen´velem. Remélem, hogy az
utóbbi.
- Tudod nagyon hiányzol édesem. Vissza akarlak kapni
téged, bármi áron. – mondta,közben pedig mögém lopódzott. Éreztem a alkohol
szagúleheletét a nyakamon. Várjunk csak, hiszen részeg...és ez Robertnél
nagyon rosszat jelent. Régebben voltak az alkohollal problémái, hát arról az
időkről borzalmas emlékeim vannak. Mindez már vagy három éve történt...
***
Visszatekintés (kb.
három évvel ezelőtt...)
- Rob kérlek nyugodj
meg, részeg vagy nem tudod hogy mit beszélsz. – kiabáltam
- Nem nem vagyok
részeg, tudom hogy már nem szeretsz. Biztosan van valakit ugye Vanessa, így van
ugye? – ordított rám ő is. – Válaszolj – kiabálta tovább. Felém közeledett, elkapott...a
hajamnál fogva, és a falhoz taszított. Azt nem vette észre hogy
a falon ott lógott egy kép, egyensen nekilökte a fejemet
a képnek. A kép drabokra törött. A következő pillanatban azt
vettem észre hogy véres a padló, a vér pedig az én fejemből ömlik.
- Robert...kérlek,
kérlek hagyd abba. Ez nem te vagy érted?
- De igen, ez vagyok
én drágám. De nem válaszoltál... szeretsz még ? –ordított rám ismét.
- Igen Robert,
szeretlek, és nincs senkim se rajtad kívül, higyj nekem.-suttogtam, majd lassan
egy puszit nyomtam a homlokára, de ő ellökött magától és ismét kiabálni
kezdett. Nem hiszem el képes akár megölni is ilyen állapotban. A fejemből
egyre erősebben kezdett folyni a vér, de ez őt nem érdekelte. Én nem ezt
a Robertet ismertem meg, ilyen dolgot még sosem tett velem..
- Hazudsz ribanc,
mindig csak hazudsz. De mond meg nekem hogy miért? Hiszen én mindent megadok
neked amit csak akarsz, még is hazudsz, és megcsalsz. – kiabállta. Biztosan
megint azt hiszi hogy Matt a szeretőm, de könyörgöm hányszor kell őt arról
meggyőznöm hogy ő az egyik legjobb barátom és vagy tíz év van közöttünk, soha
nem jönnék vele össze. Józanon úgy tűnt hogy ezt megértette...
- De nem hazudok
Robert, hiszen te is ismered Mattet tudod hogy csak a barátom, sőt nem is
a barátom olyan mintha az apám lenne. – mondtam neki nyugodtabban.
- Nem hiszek neked.
Átversz. – válaszolta, és egy kést kapott fel a kezébe. Szívem egyre
erősebben kezdett verni a félelemtől. Csak remélni mertem hogy Robert
észhez tér és eldobja a kést és akkor minden rendben lesz. De nem így
tette, rámnézett és elkezdett felém közeledni folyton csak azt hajtogatta hogy
nem verhetem át őt. Utánna elsötétült minden...
***
Már megbántam hogy nem hagytam el őtt akkor, de azt
hittem hogy szüksége van rámés tudok nekisegíteni. Úgy gondoltam sikerült is
mivel már nem voltak problémái, és normális volt. Mindaddig a napig míg
meg nem vert újra, akkor viszont Ben mentett meg ezért mindig is nagyon hálás
leszek neki, bármi is történjék ma este...
- Robert nekem már van valakim, és nagyon szeretem...-
mondtam neki halkan –Most pedig
kérlek menj el oké? Nem szeretnék balhézni…
- Ó nem,nem
szabadulsz tőlem ilyen könnyen. Tudod milyen régóta várok erre a pillanatra?
Hogy újra magam mellett tudhassalak, el sem tudod képzelni drágám. – suttogta a
fülembe. Én egy lépéssel arrébb mentem nem bírtam elviselni azt, hogy a
közelemben van.Ahogy visszaemlékeztem a múltra szemeimet ismét elkezdték
mardosni a sós könnycseppek.
- Majdnem
megöltél. – mondtam neki sírva. Láthatólag nem hatotta meg a dolog, csak
elmosolyodott rajta, majd ismét odalépett hozzám.
- Legközelebb
sikerülni is fog szívecském, tudod, ha az enyém nem lehetsz, másé sem leszel…
ezt jobb, ha felfogod. – jött hozzám még közelebb és egy puszit nyomott a
homlokomra. – Na de sajnos mennem kell. Ja igen, gondolom mondanom sem kell
hogy ha eljár a kis pofikád búcsút mondhatsz a drága barátodnak, és ugye nem
akarod őt is bele keverni ebbe az egészbe ugye?- kérdezte. Istenem tényleg
komolyan gondolja, tartanom kell magam nem szólhatok senkinek sem. De én ebbe
az egészbe bele fogok így őrülni, hiszen mindenhol ott van, mindenhol figyel
engem és a legrosszabb: bármikor lecsaphat. Ez a mai nap csak figyelmeztetés
volt…
- Kérlek Robert
őt ne bántsd, ígérem hogy egy szót sem szólok neki, de kérlek hagyd ki őt
ebből. – könyörögtem. – Ha kell megszüntetem ellened a nyomozást is és akkor
többé nem kell bujkálnod szabad lehetsz - folytattam
- Fú, hát te
tényleg szereted, de ez engem abszolút nem érdekel. Az a lényeg hogy tartsd a
szádat szivi. Eddig sem érdekelt hogy nyomoznak utánam, most sem érdekel… ki
akarom élvezni ezt a kis játékot. Szóval készülj, mert ez hátralévő életed első
napja. – mondta, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Megfenyegetett, Robert megfenyegetett, szóval ez még csak
a kezdet. És úgy kell tennem mintha semmi sem történt volna, nem tudom
hogy menni fog-e... Sírva csaptam be magam után az ajtót, a lábaim
felmondták a szolgálatot és a földre rogytam...
***
Reggel a kanapén keltem fel, este már nem bírtam
vissza menni a szobámba. Még mindig teljesen remeg az egész testem
a történtektől. Fogalmam sincs hogy fogok így nyugodtan bemenni dolgozni,
vagy mégrosszabb Ben előtt tettetni hogy minden rendben van. Ben mindig
észreveszi ha valami nem stimmel, de most nem szabad hogy észrevegye.
Bementem a fürdőbe lezuhanyoztam az egy kicsit
segített legalább, majd felöltöztem és elindultam dolgozni.
Körülbelül negyed óra alatt bent is voltam, Ben még nem
volt bent csak Semir volt az irodában.
- Jóreggelt –köszöntem, majd leültem a helyemre.
- Nekedis –köszönt vissza.
- Ben mikor jön be? – kérdeztem. Reméltem hogy csak
később mikor már egy kicsit jobban le tudom magam nyugtatni.
- Épp most – válaszolt nevetve Semir, és az ajtó felé
mutatott. Ben egyből az irodába bejött az irodába. Na most kell elővennem
a színésznői képességeimet, hogy ne jöjjön rá hogy valami nincs rendben.
- Jóreggelelt szívem, hiányoztál. – jött oda hozzám, és
egy csókot adott a számra.
- Te jobban hiányoztál. – válaszoltam nevetve.
- Veszekedni szeretnél? Úgyis én nyernék... – mondta,
majd felkapott és megpörgetett a levegőbe. Ha a közelében vagyok úgy
érzem hogy nem is félek annyira Robertől, Ben valahogy megnyugtat.
- Te azt csak hiszed Jäger. – folytattam
a veszekedést, de a
főnök megzavart minket.
- Jöjjenek be
kérem az irodámba, fontos bejelenteni valóm van. – mondta. Mi követtük őt az
irodájába. Fogalmam sincs mi lehet ez a fontos bejelentés.
- Nos szóval,
most hogy mindannyian nekikezdek. Egy kis partnercserére fog sor kerülni.
Vanessa és Ben maguk már nem dolgozhatnak együtt, mint társak a magánéleti
dolgaik miatt, ezért úgy döntöttem, hogy Semir új társa maga lesz, Ben társa
pedig Sophia. Remélem, mindenkinek megfelel. – mondta a főnök. Tátott szájjal
bámultam a főnökre,még hogy azt a kis… nem tudom micsodát Ben mellé osztja be.
Esküszöm, kinyírom, ha egy újjal is hozzá mer érni. Ben nyugtatóan nézett rám,
de azt hiszem, hogy most ő sem tud lenyugtatni…
- Valami gond van
Vanessa? – kérdezte vigyorogva Sophi.
- Igen Sophi, te
vagy a gond…miért nem mész vissza oda ahonnan jöttél? – kérdeztem idegesen, már
nem kellett sok ahhoz, hogy jól megtépjem. Féltékeny vagyok, igen de nem
érdekel tudom mi volt köztük és hogy Sophi ezt bármikor újra megcsinálná, őt
nem érdekli ha Bennek már van valakije. Tudom, hogy Ben nem tenné meg, de akkor
is ez a nő bármire képes.
- Jajj, csak nem
féltékeny valaki? – kérdezte nyávogva, majd szája elé kapta a kezét.
- Ugyan kérlek,
rád? Nálad még Szörnyella is szebb könyörgöm. – vágtam vissza, nem adom meg
neki azt az örömöt, hogy megtudja hogy azért tényleg féltékeny vagyok. – Tudod
könnyű úgy pasit szerezni, hogy hanyatt vágod magad mindenki előtt, nem
gondolod? – kérdeztem. Láthatólag erre eléggé feldühödött.
- Hölgyeim
hagyják már abba, nem értem még is miért kell egyfolytában veszekedniük. –
förmedt ránk a főnök. – Egyébként indulhatnak is járőrözni maguk Semir az A4
–es autópályára. Ben maguk pedig a belvárosba menjenek, a bankrablás
helyszínére. – adta ki a parancsot a főnök.
Kimentünk a
kocsihoz, már éppen beszállni akartam, mikor Ben megragadott hátulról.
- Ugye tudod hogy
nincs okod féltékenykedni? Én csak téged szeretlek. – súgta oda.
- Igen tudom Ben
de azért vigyázz vele, nem százas a csaj. – válaszoltam. – Na de indulnunk kell
délután találkozunk. – köszöntem el tőle egy puszival.
***
Már egy órája
legalább kocsikázunk az autópályán de még semmi különöset nem vettünk észre,
bár most csak járőrözünk nem is biztos hogy történni fog valami…
- Na, mond csak
el Semir bácsinak hogy mi bánt téged. – mondta komolyan. Hát ezek szerint
észrevehető, hogy valami nem stimmel.
- Mégis miből
gondolod, hogy nincs minden rendben? – kérdeztem
- Látom rajtad
Ness, már reggeltől. Na, gyerünk bökd ki végre. – válaszolta kedvesen. Talán
neki elmondhatom, hogy mi történt, úgy érzem megbízhatok benne, és talán
segíteni is fog egy kicsit ha elmondom.
- Robert
visszajött. – mondtam ki gyorsan.
- Hogy micsoda? –
kérdezte – Ez biztos?
- Igen, Semir
biztos tegnap éjjel eljött hozzám, és hát megfenyegetett. Azt … azt mondta hogy
ha szólni merek valakinek annak rossz vége lesz. És főleg Bennek nem szabad
megtudnia, mert akkor megölheti őt. Szóval, kérlek Semir ígérd meg, hogy ez köztünk marad, rendben? – kérdeztem
sírva. – Csak … csak azért mondtam el neked, mert tudom benned megbízhatok.
–szipogtam tovább.
- Persze Ness,
bennem megbízhatsz. De ugye tudod hogy ez egy elmebeteg sürgősen el kell őt
kapni, mert bármikor lecsaphat. – mondta. Igaza volt tudom, azt kívánom bárcsak
vége lenne ennek az egésznek, és végre tényleg boldog lenne minden…
- Igen, tudom,
de…. Semir vigyázz! - kiáltottam
Jó rész lett! :)) Kövit!!:DD
VálaszTörlés