Viki :)
- Ma
reggeli rosszulléteimnek oka volt… most biztosan ideges leszel de terhes vagyok
Ben és te vagy a gyerek apja.
Egy pillanatra még a szívverésem is megállt annyira
meglepődtem, aztán rájöttem arra hogy ez lehetetlen. Biztosan csak hülyéskedik.
- Ugyan Sophi, ilyen dolgokkal nem illik viccelődni nem
gondolod? – kérdeztem nevetve. De egyből lefagyott az arcomról a vigyor mikor
belenéztem Sophi könnyes szemeibe.
- Várj, te most tényleg nem vicceltél? – kérdeztem
- Nem, nem vicceltem Ben…terhes vagyok. Hidd el én sem így
akartam, nem terveztem még gyereket, de ha egyszer már így alakult nem tehetünk
ellene semmit… - válaszolta pityeregve. – Vagy talán te nem szeretnéd
megtartani? – kérdezte, és könnyes szemeit rám szegezte.
- Figyelj Sophi, én sem így terveztem hogy ez fog történni,
de ha már így alakult vállalom a felelősséget… és próbálok jó apja lenni a
gyerekünknek. – válaszoltam. Hihetetlen ez az egész egyszerűen nem bírom
felfogni, hiszen én még nem akartam apa lenni. De nem hagyhatom cserben Sophit,
ha már egyszer ennyire felelőtlenek voltunk vállalnunk kell a következményeit.
- És mi lesz a barátnőddel? Ha megtudja bizonyára nagyon
mérges lesz. – kérdezte Sophi. Igen Nessi teljesen ki fog bukni. Istenem miért
ennyire reménytelen ez a helyzet…nem akarom elhagyni Vanessát mert mindennél
jobban szeretem, de viszont Sophi mellett kell lennem, hiszen az én gyermekemet
várja. Bárcsak visszamehetnék a múltba és az egész Sophival történteket semmisé
tenném… de sajnos ez lehetetlen.
- Sophi gondolkodnom kell, hogy mi legyen valami megoldást
kell találni. Bár nem hiszem hogy erre van bármilyen megoldás. –
válaszoltam. Ha Sophit választom Ness
egy életre meggyűlöl, főleg hogy neki is most nagy szüksége lenne rám, hiszen
az az őrült a nyomában van, viszont ha őt választom akkor a gyerekem anyját
hagyom cserben, akihez semmilyen érzelem nem fűz.
- Rendben Ben, de hogy bebizonyítsam hogy nem verlek át gyere
el velem az ultrahangos vizsgálatra. Reggel 9 kor itt várlak. De most megyek,
tudod ez a nap egy kicsit sok volt számomra is, na szia. – köszönt el. Remélem
ez az egész csak egy rossz álom amiből nemsokára felébredek. Én szeretem
Vanessát és nem szeretném elveszíteni, de így sajnos halálra van ítélve a
kapcsolatunk. Vajon tudnám hogy miért történik mindez pont velem?
Lassan visszakullogtam a vizsgálókhoz, közben gondolkodtam…
ha minden igaz amit Sophi mondott akkor búcsút mondhatok az eddigi életemnek.
Persze akartam én gyereket, csak nem most és nem egy olyan nőtől akire nem
tudok barátnőmként tekinteni. De fel nevelem a gyerekemet és nem fogom
elhagyni.
Vanessa szemszöge
- Doktor úr mondja már meg az eredményeket és már itt sem
vagyok. – szóltam a röntgenfelvételeknél álló orvosnak. Mérges tekintettel
nézett rám, komolyan ez a doki olyan mint egy katona. Még legalább tíz percen
keresztül bámulta a leleteket, majd végre odajött hozzám.
- Nos kisasszony kisebb agyrázkódást szenvedett, és kisebb
zúzódások vannak a karján és a lábán. Belső vérzés szerintem nem fog
előfordulni, de azért örülnénk ha bent maradna egy éjszakára megfigyelésre. –
mondta az orvos.
- Sajnálom doktor úr, de nem szeretnék bent maradni. Biztos
vagyok benne, hogy semmi gond sem lesz, majd otthon pihenek. – válaszoltam.
- Hát nem is tudom, én azt ajánlanám hogy maradjon bent. De
ahogyan gondolja, hozom is a papírokat, amiket alá kell írnia, hogy ha saját
felelősségére szeretne távozni. Addig nyugodtan kimehet, majd a recepcióra
kiviszek mindent.
- Rendben köszönöm.
Kimentem az ajtón és megpillantottam az egyik széken Bent.
Úgy tűnt mintha valamin nagyon agyalna, és nem tűnt valami nyugodtnak. Biztosan
Roberten gondolkodik… nem kellett volna neki elmondanom, de Semir biztosan
beköpött volna neki. Valahogy nincs jó előérzetem megint…és ez nem jó.
- Már végeztél is édes? – kérdezte
- Igen csak kisebb agyrázkódásom van, bent akartak tartani
megfigyelésen, de hát pihenni otthon is tudok.
- Bent kellett volna maradnod, és ha valami gond lesz?
- Nyugi, minden a legnagyobb rendben van most már. –
válaszoltam
Nem válaszolt rá semmit, csak megszorította a kezemet, majd
szorosan magához ölelt. Éreztem heves szívdobogását, és éreztem azt hogy valami
nagyon aggasztja őt még mindig.
Lassan elindultunk a kocsihoz, a hazafelé tartó út csendben
telt nem nagyon beszélgettük, és bevallom hogy ez is egy kicsit furcsa volt.
Ben bekísért a házba, de sajnos nem tudott itt maradni, mivel ma éjjel
dolgozik. Kéz a kézben sétáltunk be a sötét házba, azután lepakoltuk a
dolgainkat és még egy kicsit ledőltünk a kanapéra.
- Ben olyan furcsa vagy, valami gond van? – kérdeztem halkan
- Nem kicsim semmi baj. – válaszolt és egy mosolyt erőltetett
az arcára. Ez nem volt valami meggyőző, de egyenlőre úgy gondolom jobb ha nem
kezdem faggatni hogy mi a gond. Biztosan elmondja ha úgy gondolja.
- De most mennem kell, tudod mentem a világot. – nevetett –
Pihenj sokat, és ha valami gond van azonnal hívj. Öhmm.. és még valami itt a fegyvered Krüger odaadta, de remélem
nem lesz alkalmad használni. – ölelt át óvatosan. Kikísértem őt a bejáratig,
majd egy hosszas búcsúcsók után elhagyta a házat.
Célba vettem a fürdőszobát, másra sem vágytam, mint egy jó
kis forró fürdőre. Teliengedtem vízzel a kádat, beletettem egy kicsit a kedvenc
dinnyés illatú habfürdőmből és beleereszkedtem a forró vízzel teli kádba.
Azt vettem észre hogy egy kicsit el is szundítottam, már egy
kicsit hidegebb volt a víz. Viszont valami zörgést hallottam a nappaliból,
biztosan Ben jött vissza, vagy talán… esetleg remélem nem Robert… Gyorsan magam
köré tekertem a törölközőmet és halkan kiosontam a szobából.
Még a szívverésem is megállt, mikor egy álarcos embert láttam
a házamban. Felkaptam az asztalomon lévő fegyvert, de az álarcos ember okosabb
volt…tudta hogy használni akarom majd, és kivette a töltényeket. Hirtelen
hátrafordult és rám vigyorgott.
- Heló drágaságom, már vártam a találkozásunkat. Vártam hogy
végre megleckéztesselek… Tudod te aztán mindenkinek keresztbe tudod húzni a
számításait. Kezdjük az elején ott volt az a tűzeset, azt hittem már ott
megdöglesz de sajnos nem így történt, sőt tudod mi a rossz benne hogy jól sült
el minden, mert boldog lettél, hát most ennek véget fogunk vetni. Szenvedni
fogsz Vanessa Hamilton, szenvedni…- mondta. Meglepődtem először mert ez egy nő
volt, viszont láttam rajta hogy tudta mit csináll. Szemeimbe ismét könnyek gyűltek, fogalmam sem
volt hogy mit akar ez a nő tőlem…
- Elég! Mit akar tőlem? – kiabáltam rá
- Időben mindent megtudsz, de előbb öltözz át. Nesze itt a
ruháid. – dobta felém a ruhadarabokat. Menj a fürdőbe és ne feledd semmi
próbálkozás, mert különben a barátot issza meg a levét. – kiáltott utánam.
Muszáj volt valahogyan üzennem Bennek, kitudja mi fog most
velem történni, de csak a párás tükörre tudtam ráfirkantani annyit hogy S.O.S.
Amint kiléptem a fürdőből ismerős arc tárult elém, hát persze miért is ne lenne
itt még az én drága ex barátom Robert is…
- Örülök a viszontlátásnak, bár annak már kevésbé hogy eljárt
a kis pofikád. – gúnyolódott. – Nagyon - nagyon rossz kislány vagy Nessi, ezért
meg kell hogy büntesselek... – emelte fel a fejem, úgy hogy épp a szemébe
tudtam nézni.
- Vidd el innen. – kiáltott a másik embernek.
Engedelmeskedett neki azonnal hátraszorította a kezeimet, és kicipelt a fekete
furgonjához, kinyitotta a csomagtartót és míg a kötelekkel szórakozott jó
esélyt láttam a szökésre. De sajnos ő gyorsabb volt, mint én és már csak a
sötétséget láttam magam körül.
Ben szemszöge
- Elkell neki mondanom Semir én így nem tudok nyugodtan itt
maradni, láttam hogy mennyire bántja őt hogy nem mondtam el neki, de attól
félek hogy ettől meg biztosan teljesen padlóra fog kerülni. – panaszkodtam Semirnek.
- Hát barátom ezt jól elintézted, nem ismered azt a szót hogy
védekezés? Na jó a viccet félretéve biztosan, mondom biztosan ki fog akadni ha
elmondod neki, szerintem várnod kellene holnapig és ha meglesz az eredmény
elmondasz neki mindent, akár milyen nehéz is lesz. – válaszolt.
- Egy idióta vagyok. - mondtam
- Igen az vagy.
- Hát köszönöm az őszinteséget. Te mit tennél a helyembe
Semir? Ez annyira lehetetlen helyzet… - kérdeztem. De ő csak meredt szemekkel
bámult a számítógép képernyőjét.
- Hahó mi a baj szellemet láttál? – kérdeztem
- Ez sokkal rosszabb, mintha egy szellem lenne, ez maga a
katasztrófa.
- Mégis mi történt? – kérdeztem idegesen
- Tudod elküldték a körözött bűnözők listáját, mert kell az
egyik ügy megoldásához. Tudod ki az a Miranda Black? – kérdezte
- Nem, miért kéne tudnom?
- Ez a nő egy bérgyilkos. És vajon hogy néz ki? Gyere ide
nézd csak meg a saját szemeddel..- mondta idegesen.
A látványtól még a szavam is elakadt, hiszen ez a nő nem más,
mint SOPHI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése