Vanessa szemszöge
Összeszedtem
a bárban hagyott cuccaimat és az otthonomnak nevezett házba siettem. Nem
vágytam másra, csak egy kis forró fürdőre, a tegnap éjjel után szükségem volt
rá. Még mindig éreztem az alkohol és a drog mámorító hatását, ami
felszabadulttá tett még jobban. Ezt figyelmen kívül hagyva hagytam el a kocsmát
és indultam útnak kocsival. Az egyik mellékutcába hajtottam be, mikor láttam,
hogy jönnek utánam a zsaruk…Na szuper mondhatom, másra sem vágytam csak is
ezekre. Félreálltam az egyik parkolóban és kiszálltam a kocsiból. Próbáltam úgy
tenni, hogy a múlt éjjel nyomait még csak véletlenül se lehessen rajtam látni,
a biztonság kedvéért inkább felvettem a napszemüvegemet is.
- Jó napot
hölgyem igazolványt és hajtásit kérünk – jöttek oda hozzám. Na igen, a szokásos
duma.
Átnyújtottam
a szükséges iratokat és vártam, hogy mi fog történni. Az egyik rendőr a kocsiba
ment a papírjaimmal gondolom ellenőrizni, hogy nem e hamisak, ezért kezdtem egy
kicsit meg ijedni, mivel tényleg hamis papírjaim voltak, reméltem, hogy nem
szúrják ki, mert akkor lőttek az én kis álcámnak.
Biztos
voltam benne, hogy keresnek Los Angelesből, és ha Semiréken múlik már rám is
küldték a hatóságokat, ám eddig sikerült csendben meghúznom magamat. Egészen
mostanáig.
- Minden
rendben van? – mentem oda a kocsihoz. A két rendőr pár percig csak beszélgetett
egymással, de sajnos nem hallottam, hogy mit beszéltek.
- Kisasszony
jó lenne ha befáradna velünk a rendőrségre kérem – fordult felém az egyik.
- Miért?
Nincs rendben valami? – kérdeztem úgy,hogy ne keltsen feltűnést az
idegesség,ami most uralkodott rajtam.
- Valami
végett nem tudjuk az igazolványát ellenőrizni – válaszolt. Nem futhattam csak
úgy el, ezért kénytelen voltam velük
menni és bízni abban, hogy minden rendben lesz. Ebben a pillanatban jutott
eszembe, hogy Mike a táskámba dugott két csomag heroint, azért hogy vigyem
haza. Na remek, ha ezt megtalálják nálam egy életre végem lesz. Fél óra alatt
oda is értünk a rendőrségre, ahol leültettek egy irodába, hogy várjak ott.
Ahogy körülnéztem a kis helyiségben elkezdtek hiányozni a régi idők. Most
valahogy újra eszembe jutott minden, hiszen én szerettem rendőr lenni, mindig
is. Eszembe jutottak Semirék is a londoni kirándulásunk…és az a személy is,
akire a legfájdalmasabb visszagondolnom, nem más mint Ben. Vajon most mit
szólna nekem? Egészen biztos vagyok benne, hogy leszidna a viselkedésem végett.
De ugyan már miről beszélek, hiszen halott, MEGHALT, nem fog visszajönni
semmilyen csoda folytán sem. Gondolatmenetemből az éppen felém közeledő rendőr
rázott ki.
-
Megkérnénk, hogy adja oda a táskáját, és fáradjon velünk a kihallgatóterembe
Ms. Cambell – mondta komolyan, de mielőtt tiltakozhattam volna bilincsbe verte
a kezemet és úgy vitt oda. Szépen nézek ki mondhatom. Pacsit magadnak Ness.
- Máris jön
az egyik kollégám és kihallgatja Önt, addig mi átnézzük a dolgait – mondta
ismét, még szerencsémre, hogy a két zacskó drogot elrejtettem egy olyan helyre
ahol szerintem nem mernek kutakodni. – Ja és vérvétel is lesz, mivel a
gyorshajtás végett szükségünk van arra, hogy kimutassuk nem e fogyasztott
alkoholt az elmúlt 12 órában – na jó, ez már totális lebukás.
Türelmetlenül
vártam a vérvétel után arra, aki ki fog majd hallgatni. Pár perc múlva be is
lépett valaki az ajtón, riadtan kaptam
oda a fejem és a döbbenettől egy szó sem jött ki a torkomon, az ajtóban nem más
állt, mint Matt.
- Jézusom
Nessy te meg mi a szart keresel itt? – kérdezte, közben pedig szorosan átölelt.
- Elkaptak
gyorshajtásért – válaszoltam flegmán. Láthatólag nem lepte meg hogy ennyivel
elintéztem a dolgot.
- Úgy értem
mit keresel Párizsban? És mi ez a ruha rajtad? – nézett rajtam végig. Hát igen,
nem az én stílusom szokott lenni a picsanadrág és a szűk mell alattig érő topp,
de hát az emberek változnak. A kérdéseire csak vállat vontam és lehuppantam a
sarokban lévő székre, és a további időt a cipőm tanulmányozásával töltöttem.
- El sem
tudod képzelni, hogy mennyit kerestünk téged. Semirék is rettentően
aggódtak…már arra is gondoltunk, hogy nem is élsz, hogy végeztél magaddal – szidta
le a fejemet Matt barátom.
- Látod
élek, nincs baj – nevettem el magam.
- De igen,
nagyon is baj van, hogy tehetted ezt? Lelépsz egy szó nélkül… - folytatta a
lecseszésemet, én ügyet se vetettem rá most a körmeimet néztem és tudatosult
bennem, hogy ideje lesz meglátogatni a manikűrösömet. Az ajtó hirtelen kinyílt
és az egyik nyomozó jött be rajta. Kezében gondolom a véreredményekkel.
- Ki az a
Cindy Cambell? – kérdezte Matt a zsarutól, ő pedig egyenesen rám mutatott. Matt
sóhajtott egyet és kiküldte a felesleges személyt a szobából, majd belenézett
az aktákba. A sorok olvasása közben a csalódottság ült ki az arcára, majd
miután letette a mappát felém közeledett.
- Ez nem te
vagy, egyáltalán mi ez a név? És mondd csak mióta drogozol? – kérdezgetett egyre
idegesebben, de én csak vonogattam a vállamat és nem néztem fel rá.
- Vanessa az
istenért válaszolj már végre – kiáltott rám, mire összerezzentem. Hezitáltam
azon, hogy mondjak e neki valamit vagy csak hallgassak.
- Te ezt
rohadtul nem érted – vágtam vissza végül. Megrázta a fejét és kiment a
szobából. Hát ebbe meg mi ütött? Azért ennyire csak nem vagyok szörnyű…na mind
egy. Matt amint látom nem hagyott magamra csak kiment valamiért. Egy fehér
borítékkal a kezében tért vissza, amit aztán szó nélkül át is nyújtott nekem.
Nem tudtam mit akarhat evvel, hiszen a borítékra nem volt írva semmi sem.
Lassan feltéptem a csomagolást és olvasni kezdtem.
Kedves Vanessa,
Ha most ezt a leveled a kezedben tartod az
azt jelenti, hogy én már nem lehetek veled többé. Nem vigyázhatok rád, nem
tehetlek boldoggá,de ne felejtsd el, hogy mindig veled vagyok. Akárhol vagy,
akármit csinálsz én veled vagyok. Egy percre sem hagylak magadra. Elsősorban
szeretnék neked köszönetet mondani, hogy megismerhettelek és hogy magamévá tudhattalak.
Bár nem indult valami fényesen a kettőnk kapcsolata, de a végére sikerült
megbékélnünk egymással. Egy életvidám,mosolygós lányba szerettem bele, és
szeretném ha mindig ilyen maradnál. Mert majd egyszer valaki ugyanígy fog beléd
szeretni ahogyan én is, és nem szeretném ha egy szomorú lányt látna, bár tudom,
hogy nehezen éled meg most a történteket, de kérlek ne csinálj butaságot.
Minden rendben lesz, gondolj a sorsra, hogy ennek így kellett most lennie, és
ez azt jelenti, hogy egy jobb élet vár rád valaki mással az oldaladon. Egy nap
majd gyerekeid lesznek és hihetetlenül boldog leszel valakivel, és szeretném ha majd ennek az
illetőnek is megmutatnád ezt a levelet, van számára egy fontos üzenetem a levél
végén. De odafent mindig ott leszek én is, és ne feledd mindent látok. Veheted
ezt a levelet egy amolyan búcsúlevélnek, amiért nem tudtam neked ezeket
elmondani. Bár remélem minél később fogod ezt elolvasni, vagy inkább nem is
fogod olvasni, de a sorsunkat nem mi irányítjuk sajnos. Egyébként, ezt a levelet
éppen a londoni nyaralásunk utolsó előtti napján írom, te éppen a fürdőben vagy
és nem is sejted, hogy mit csinálok. Végezetül még annyit, hogy örökké szeretni
foglak téged, de el kell, hogy engedjelek, és neked is így kell tenned.
Ben
ui: Te aki, most Nessy mellett tudhatod
magad,tudnod kell, hogy nagyon szerencsés ember vagy. Becsüld őt nagyon meg,
hiszen még egy ilyen lányt nem fogsz ismerni, mint ő. Ezt jól vésd az eszedbe.
Mire a levél
végére értem a könnycseppek egymást megelőzve száguldoztak ki a szememből. Nem
ezt szerette volna, biztos vagyok benne, hogy nem büszke most rám egy cseppet
sem.
- Épp az nap
indultam vissza Los Angelesbe mikor elmentél, akkor szerettem volna neked adni
a levelet – ült le mellém Matt. – Nagyon szeretett téged – mondta, de ettől még
jobban sírnom kellett. Talán most jövök rá arra, hogy mennyit is jelentett
nekem valójában.
- Hiányzik –
suttogtam. – Nagyon hiányzik – borultam Matt nyakába.
- Tudom
szivem, de az idő begyógyítsa a sebeket – válaszolt. – Na de most gyere,
kiviszlek innen – segített fel a székből.
- Haza kell
mennem – néztem magam elé. Tényleg biztos voltam benne, hogy készen állok
visszamenni Los Angelesbe, hiszen egyetlen cél lebegett a szemem előtt…a
BOSSZÚ.
olyan szomorú volt a levél :((( szegény Vanessza, Bent tessék visszahozni a halálból :)
VálaszTörlésAhjjj ezek a franya konnyek. Bruhuhu Bent akarom <3
VálaszTörlésOsztom én is, Bent valahogy vissza!! <3 Ness pedig csinálja ki őket kegyetlenül!;D
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBent de gyorsan vissza. :)
VálaszTörlés