14.rész - Mistakes

Hát sziasztok :) Meghoztam a kövi rész is. Nem lett olyan jó, de azért remélem tetszeni fog. Szerintem kicsit unalmas lett :D De majd ti eldöntitek :)  Jó olvasást :)
                                                                                                                   Viki :)



Emily szemszöge

Mégis mit ért az alatt hogy kivégzem magamat? Arra nem kerülhet sor, hiszen meg fognak találni, biztosan megtalálnak. Vagy talán mégsem? Lehet hogy ez a lyuk lesz a sírom? De nem , nem adom meg Richardak azt az örömöt, hogy lásson meghalni, azért is várni fogok arra  hogy valaki kiszabadítson. Még ha nincs is rá sok esély, de én várni fogok. Nem adom fel. Szemeimből egyre szaporábban kezdtek potyogni a könnycseppek, ahogyan a televízió képernyőjét bámultam. Rettenetes érzés volt a bátyámat ennyire összetörtnek látni. Hiszen nem csak engem veszített el, hanem a szerelmét is. Igen…biztos vagyok benne, hogy nagyon szerette Vanessát,  hiszen ha nem így lenne biztosan nem viselné ilyen nehezen az elvesztését. Miattam nem lehetnek boldogok együtt… ha akkor este hallgatok Benre, és nem játszom el a csali szerepét, akkor nem történne meg most mindez. Talán nem is kell kivégeznem magam, talán nem is kell, hogy megöljön ez az ember, a bűntudat fog velem végezni… Bárcsak Vanessa élne, bár kijönne most azon az ajtón… Talán egy kicsit enyhülne a bűntudatom. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy Ben szalad be a házba, a tűzoltók próbálták megállítani de hiába…hajthatatlan volt. Ne, nem akarom őt is elveszíteni…nem akarom végignézni, ahogyan benn ég a házban ő is. Kiabáltam torkom szakadtából , de hiába hiszen úgyse hall senki. Pár perc elteltével valaki kijött a házból, Ben megmenekült, és Ness a karjaiban volt. Mind a ketten megmenekültek. Életben vannak. Már nem voltam annyira szomorú, hiszen a szeretteim jól vannak, legalábbis jól lesznek, azt hiszem. Ebben a percben kinyílt az ajtó, és Richard lépett be rajta. Most inkább egy kicsit idegesnek látszott, eltűnt az a gúnyos vigyor az arcáról. Úgy tűnt mintha nagyon tervezne valamit. Egy videókamera (?) volt a kezében. Fogalmam sincs, hogy mit tervezhet..

- Amint láttam a drága kis barátnőd mégsem halt meg… na mind egy, ez úgyis túl könnyű halál lett volna számára. De úgy sincs sok ideje már hátra… De mielőtt megkérdenéd hogy  mit tervezek vele, semmit… ugyanis nem én akarom őt megölni. De mindent a maga idejében Emily. Látni fogod azt is, hogy vele ki akar végezni…hamarosan. Tudod a rendőrségen sem mindenki az, akinek adja magát…- mondta közben pedig a hajamat piszkálta. De ezt hogyan értheti? Mégis kire gondolhat? Valahogyan szólnom kell Bennek, mielőtt még nagyobb baj lenne. De sajnos ebből a lyukból tényleg lehetetlen kijutni. Nem hiszem el végig kell néznem ahogy Vanessa életére törnek, és még csak nem is segíthetek… És talán tényleg beépített ember van a rendőrségen? Mi van hogyha Robert jött vissza? Akkor óriási balhé lesz. Én ezt nem bírom végignézni… És ezt Richard is nagyon jól tudja, hiszen evvel árthat nekem a legjobban.

- Úgyis megfognak találni, hiába, és akkor a börtönben fogsz megrohadni te mocsok. – kiabáltam a képébe.

- A drága kis naiv Emily, még mindig azt hiszed hogy megtalálnak? Jó vicc, de álmodozz csak. – mondta közben valamit keresett az egyik fiókba. Megfordult, és egy kötelet vett elő. Kezeimet, és a lábaimat erősen a székhez kötözte. Mégis mi ütött belé, hiszen azt mondta hogy nem ő fog megölni akkor vajon most mire készülhet? Felveszi videóra ahogyan megkínoz? Komolyan beteg ez az ember.

- Na most pedig küldünk egy videót a bátyuskádnak, lássa azt hogy milyen jól érzed magad itt velem. Biztosan tetszeni fog neki, oda lesz érte. – mondta , közben pedig beállította a kamerát… Nem akarom hogy Ben meglássa ezt a videót, még jobban ki fog készülni. Ismerem őt, ezt nem fogja kibírni. Még szerencse hogy Ness mellette van, mert akkor teljesen kikészülne tényleg.

Richard elővett egy kést, és odalépett mellém. Elindította a videókamerát, és lassan a kezeim felé közelített. Szemeim újra megteltek könnyekkel, és nagyon féltem. Lehet hogy meggondolta magát és úgy fog megölni hogy azt végignézzék? Bárcsak ez egy rossz álom lenne amiből mindjárt felébrednék bárcsak…

Amint elindult a felvétel, ugyanúgy megjelent a kép Ben gépén is. Nagy meglepődöttséget láttam az arcán, biztosan nem számított arra hogy még élek, vagy arra hogy jelentkezni fog ez az őrült. 

- Mondj valamit  a testvérkédnek még utoljára Emily…gyerünk kicsi lány, had hallja a testvéred még utoljára a hangodat… - mondta egyre hangosabban, a mondandója végén pedig meghúzta a hajamat. Akaratlanul egy sikoly hagyta el a számat. Ben szemei könnybe lábadtak amint megpillantott a képernyőn. Láttam a fájdalmat a szemeiben.

- Na, gyerünk te kis ribanc most szólalj meg, biztosan kíváncsiak rád. Ne akard hogy kényszerítselek. – kiabálta, és levágott egy pofont. Keservesen sírni kezdtem, kénytelen voltam megszólalni, pedig nem akartam…nem szerettem volna még jobban fájdalmat okozni.

- Ben sajnálom, én nem akartam hogy ez történjen…nagyon szeretlek bátyus. Örökké. – szipogtam neki.

-Emily…megfogunk találni. Minden rendben lesz, nem hagyom hogy bármi bajod essen. Csak tarts ki kérlek. – mondta Ben, de a mondata végére elcsuklott a hangja, nem bírta tovább.

- Na jó ennyit az érzelgésről. Remélem sikerült elbúcsúzni egymástól… Ja igen Ben… hiába is próbálkoztok a kereséssel nem fog menni… Tudod nem vagyok kezdő, de ezt gondolom már észrevetted. További kellemes napot kívánok. – mondta Richard

- Elkaplak te idióta. És a két kezemmel foglak kinyírni ha ártani mersz neki! Megértetted? – kiabálta Ben…

- Késő … - mondta halkan Richard, és kikapcsolta a kamerát…

                                                                            ***

2 héttel később

Két hét…két hét telt el azóta, mióta Richard elrabolt. Tényleg igazat mondott, ugyanis semmit nem csinált velem. Szimplán avval kínoz, hogy egész nap a szeretteimet kell néznem, ahogyan szenvednek, és lassacskán tönkremennek. Kezdem azt hinni, hogy ebbe az egészbe én is tényleg tönkre fogok menni. Már nem bírom tovább ezt nézni, Ben teljesen megváltozott, újra a régi önmaga lett, olyan amilyen Vanessa felbukkanása előtt volt, azt hiszi ha ilyen idiótán viselkedik mindenkivel könnyebb lesz. De nem, nem könnyebb senkinek sem. Ugyanúgy szenvednek a többiek is. Már Vanessával is újra egyfolytában veszekednek…Talán ennyi lett volna köztük? Azt nem hinném, tudom hogy Ben szereti, csak azért bunkó vele,mert tudja hogy engem elveszített, és őt is elveszítheti bármikor. Nem akar hozzá még közelebb kerülni. Pedig evvel nem old meg semmit, igazából most lenne egymásra legnagyobb szükségük.

Igazából én már feladtam a reményt, nem fognak megtalálni soha. Már nem sírok…talán elfogytak volna a könnyeim? Vagy talán belenyugodtam a sorsomba? Meg kell tennem, nem akarok tovább szenvedni így is csak begolyóznák még jobban. És már nem bírok tovább itt lenni bezárva, nem bírom tovább Richard képet bámulni. Biztosan feladják a keresésemet, és akkor tényleg nem lesz több remény. Nem akartam ezt csinálni, nem akartam hogy Richardnak legyen igaza. De sajnos így lett, én feladtam a reményt. És inkább megölöm magam mint hogy itt maradjak még 1 napig, hiszen felesleges.

Megfogtam egy kést, ami a poros asztalkán hevert.

- Na most vagy soha Emily- gondoltam magamban. Meg kell tennem muszáj megtennem, véget kell vetni ennek az egésznek. A csuklóm fölé emeltem a kést, és pár perc után végighúztam a kezemen. Éreztem ahogyan az éle felszakítja az ereimet. A vér, mint a vízesés úgy kezdett folyni a kezemen. Azt hittem fájni fog, de nem fájt, sőt megnyugodtam. Már nem éreztem semmit se…

Ben szemszöge

Újabb nap, újabb esély arra hogy megtaláljuk Emilyt. Két hét telt el azóta a nap óta. A videó üzenet után már nem jelentkeztek. Talán már megölte őt. Már mindenhol kerestük, sőt az egész körzetben kiadták a körözést Richard ellen. De nincs semmi nyoma. Szörnyű bűntudatom van miattam van ez az egész. Emily talán már halott, és mind ez az én hibám. Bár fordítva lenne, bárcsak én lennék ott és nem ő. Hiszen senkinek sem ártott, mégis őt büntetik. Mindenki azt mondja hogy ne veszítsem el a reményt, de mit ér mind ez, ők nem tudják mit érzek. Nem tudják mennyit jelent nekem a testvérem. És hiába is próbálnak vigasztalni, mindenki tudja hogy két hét után már nem sok remény van. De viszont a végsőkig keresni fogom, akár a holttestét is.

És hogy mi történt velünk Vanessával? Hát igen, az érzéseim nem változtak iránta. Ő próbáll segíteni, de én csak bunkó vagyok vele. Kezd a kapcsolatunk ugyanolyan lenni mint az elején. De ez azért van, mert egy szörnyű dolgot követtem el, és ezt nem mondhatom el neki. Igazából fogalmam sincs mi ütött belém, de a videó üzenet után teljesen elvesztettem a fejem, inni kezdtem, hiába is próbált Ness megállítani nem hagytam neki, sőt össze is vesztünk elég csúnyán. Ő elment, de Sophi visszajött. Tudom hogy szörnyű dolog amit tettem, de lefeküdtünk Sophival. Azóta persze megbántam, hiszen semmit nem érzek iránta, és ez az egész csak a pia miatt volt. De nem mondhatom el senkinek főleg nem Vanessának, ezért is viselkedem vele úgy. Nem bírok a szemébe nézni ezek után.

                                                                                   *

Ahogy beértem az őrsre mindenki szomorúan nézett rám. Rossz előérzetem van,valami biztosan történt.

-Ben kérlek gyere be az irodába, beszélnünk kell. – jött oda hozzám Ness. Nagyon szomorú volt. Mi van hogy ha Emily meghalt tényleg? Na ne ezt a gondolatot ki kell törölni a fejemből.

Követtem Vanessát az irodáig, amint beértünk becsukta az ajtót, és az egyik székre ültetett. Csodálom hogy ilyen rendes velem ezek után. Az utóbbi napokban eléggé durván viselkedtem vele, de biztosan tudja hogy miért.

- Figyelj Ben… tudod ma … bejött a rendőrfőkapitány, és…és sajnálom, de le akarják zárni Emily keresését. Azt mondták hogy már nincs esély… Ben én nagyon - nagyon sajnálom. – mondta Ness, de a mondandója végére elsírta magát. Szorosan magához húzott. Én fel sem fogtam a történteket, hiszen nem hagyhatják abba a keresését, az nem lehet. És még ők papolnak nekem a reményről ?

- Ezt nem hiszem el, nem hagyhatják abba ez nem lehet…mond hogy ez csak egy rossz vicc, kérlek. Mond hogy ez az egész 2 hét csak egy átverés volt és Emily jól van , és mindjárt besétál. – kiabáltam

- Bár azt mondhatnám. – suttogta. A szemeimet újból mardosni kezdték a könnyek. Megfogtam egy vázát és egyenesen a virágcserépnek vágtam, ami le is esett. Törni – zúzni akartam, nem fogtam fel a történteket.

- Ben kérlek hagyd abba. – kiabállta Ness, de nem hallgattam rá. A következő áldozat egy kis szobrocska volt az asztalon. Amint a földhöz ért kiesett belőle egy kis kör alakú valami. Felvettem, olyan volt mint egy… egy mini kamera. Várjunk csak hogy kerül ebbe egy kamera? Lehet hogy elrejtette valaki? És mi van ha..hogyha ezt Richard tette ide, hiszen … ő látott engem mikor az üzenetet küldte. Ez nem lehet, kezd összeállni a kép … ez egész végig figyelt minden lépésemet követte. Szóval lehet hogy Emily még életben van.

- Vanessa azt hiszem tudom hol lesz Emily, csak … csak be kell mérni a jelét ennek a kamerának. – rohantam ki az ajtón, egyenesen a számítógépekhez mentem. Beírtam a szükséges dolgokat, és elkezdődött a keresés…

Pár perc múlva kidobta az eredményt…

- Ez az erdőben van, egy elhagyatott ház. Induljunk. – kiabáltam. Ez az utolsó esélyünk tényleg…

                                                                                  *

Betörtem az ajtót, és a kollégákkal együtt bementünk. Az biztos hogy volt vagy van itt valaki.

A nappaliban megpillantottam Richardot.

- Megállni. – kiabáltam

- Hol van Emily? Ha valami baja esett golyót pumpálok a fejedbe arra mérget vehetsz. Hallod? – kiabáltam újból , és a fejéhez nyomtam a fegyvert.

- Most megleptél zsarukám, de a testvérkédnek már annyi… Szépen elintézte magát. De találkozni fogsz vele ezt garantálom. – mondta nevetve, és elővette a fegyverét.

- Te pedig kis ribanc élvezd csak az életet míg lehet… - mondta Vanessának. Most evvel mit akart mondani? Lehet hogy ellene is tervezett valamit?

- Tegye le a fegyverét. Azonnal! – kiabálta Ness

- Majd meglássuk ki húzza a rövidebbet. Nos kivel is kezdjem? Veled Ben vagy a kis barátnőddel? Nem is tudom.  – mondta, én már csak arra lettem figyelmes , hogy valaki lőtt egyet.  Körülnéztem Richard a földön feküdt, fejéből csordogált a vér. Meghalt… ez a mocsok végre meghalt.

Elindultunk Emily keresésére. De nem volt sehol sem. Az utolsó hely a pince volt. Benyitottam egy ajtón, és megláttam Emilyt. A földön feküdt körülötte minden csupa vér volt. Emily pedig élettelenül hevert a földön…