13.rész - Taken

Hali :) Meghoztam a 13.részt :) Köszönöm a kommenteket , és a pipákat is :) Remélem ehhez a részhez is kapok párat :) Jó olvasást :)
                                                                                                                             Viki :)



Ben szemszöge

- Sophi kérlek válaszolj … meghalt? – kérdeztem idegesen. Nem veszíthetem őt el, az nem lehet. Életben kell lennie , nem halhatott meg .

- Sajnálom Ben , de meghalt. – válaszolta pityeregve. Ezt meghallván úgy éreztem mintha ezer kést szúrtak volna a belém. A testvéremet elrabolták , Vanessát meg megölték? Ez nem lehet , ez már túl sok. Eddig bírtam. Szemeimből akaratlanul is kicsordultak a könnycseppek. Úgy éreztem hogy a fájdalom és a bűntudat felemészt.  Ez a disznó elvette őt tőlem, de azt már nem engedem, hogy Emilyt is bántsa, meg fogom találni . Nem lett volna szabad itt hagynom őket. Ha nem megyek el akkor ez most nem történik meg.  Elveszítettem azt a szerelmemet. Két hónappal ezelőtt még nem gondoltam volna , hogy valaha is fogok tudni egy nőt ennyire szeretni ,sőt a szerelemre pedig nem is gondoltam. Azelőtt a nők csak arra kellettek hogy szórakoztassanak.  De egy napon hirtelen betoppant Ő az életembe, és a rengetek probléma ellenére is nagyon jóba lettünk. Pedig az elején azt hittem, hogy ez lehetetlen lesz a történtek után. Igaz hogy történt köztünk azóta is történt köztünk pár dolog, de ezt egyikünk sem vette komolyan. Ez amolyan barátság extrákkal dolog volt. De aztán egyre jobban kezdtem beleszeretni, és biztos vagyok benne hogy örökké szeretni fogom. Még ha ő ezt már nem is fogja tudni. El kellett volna mondanom neki hogy mennyire szeretem, vigyáznom kellett volna rá. De gyáva voltam bevallani, pedig lett rá volna nem  is egy alkalmam. Még egyszer utoljára látni akarom Vanessát, el akarok tőle búcsúzni.Utoljára még látni akarom a gyönyörű arcát, és meg akarom érinteni őt. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért mindig azokat veszi el tőlünk akiket a legjobban szeretünk?

-Nem halt meg… - hallottam , hogy egy hang ezt suttogja. De nem volt körülöttem senki sem. Gondolom csak az elmém szórakozik velem.Már azon sem lepődnék meg ha megbolondulnák.

-Mentsd meg! – újból hallottam a hangot. Mintha egy női hang lenne… várjunk csak , és mi van hogy ha … Nem az nem lehet, hiszen ő már halott, és tegnapi is csak álmodtam, vagy mégsem?. De szerintem csak kezdek tényleg begolyózni,és szellemeket hallok…

- Ben kérlek, ő a kislányom, hozd ki onnan nagyon kérlek. Tudom hogy nem látsz, de én itt vagyok veletek. Mentsd meg őt … - megint megszólalt. A nő hangjában hallani lehetett a szomorúságot , és a kétségbeesést. Nem tudom hogy most ez tényleg meg e történik hogy egy szellem üzen nekem, de biztosra kell mennem. Talán még van remény.Lehet hogy még él.

Azonnal felvettem egy oxigén palackot és elindultam befelé. A tűzoltók próbáltak megállítani. Azt mondták hogy remény ,és hogy a ház bármelyik percbe összedőlhet vagy felrobbanhat. De nem érdekelt, biztosra akartam menni. Lehet hogy nem vették észre és tényleg itt van.

A ház belülről még rosszabbul nézett ki.Már alig lehetett látni valamit a lángoktól. És a tűz egyre csak továbbterjedt. Már kezdtem feladni a keresést, mikor a földön megpillantottam egy aprócska kis ékszert. Ness karkötőjét, ez volt az a karkötő , amit soha nem vett le. Az anyjáé volt , azt mondta csak ez maradt neki tőle. És hogy így úgy érzi hogy még mindig vele van. Tudom hogy ezért még akár vissza is jött volna.  Azonnal felkaptam és zsebre vágtam. Továbbindultam, a tűzoltók próbálták extra gyorsasággal oltani a tüzet,de nem ment. A tűz egyre csak terjedt és terjedt. A konyhán keresztül jutottam ki az előszobába. Talán ide még nem terjedtek el annyira a lángok. Körülnéztem a szobában, de sehol semmi. Már éppen indultam volna mikor az asztal másik végén észre vettem valamit. Pontosabban valakit. Vanessa feküdt ott, a kezei az asztal lábához voltak bilincselve. Oda mentem hozzá. Kioldoztam a karját ,és azonnal felkaptam. Bőre hófehér volt, és jéghideg. A karján egy lőtt sebet fedeztem fel, fején pedig egy nagy ütés nyoma volt látható. Valószínűleg menekülni próbált ,de leütötték. Ruhája benzin szagú volt. Óvatosan nyúltam a nyakához, hogy megnézzem az életjeleit. Nagyon gyengén tapintható volt a pulzusa. De még van remény. Szájára helyeztem a légzőmaszkot, és úgy indultunk el kifelé.

Viszont az egész konyha megközelíthetetlen volt , már kezdett összeomlani az egész ház. Igy nem maradt más döntés ,mint az ablak.  Még szerencse hogy a földszinten vagyunk. Hirtelen köhögésre lettem figyelmes. Vanessára néztem, már kezdett magához térni.Bőre is már visszanyerte eredeti színét. Na most vagy soha. Odamentem az ablakhoz , és kitörtem az üvegét. Éppen kiértünk az ablakon, mikor egy nagy robbanást hallottunk bentről. A mentősök azonnal odajöttek hozzám és elvitték tőlem Vanessát. Egy részről hihetetlenül örültem, mivel sikerült megmenteni azt az embert akit szeretek tiszta szívemből, de viszont Emilyről nincs semmi hír. De meg fogom találni,és azt a mocskot pedig egy életre elintézem. Többé nem fog tudni bántani senkit sem.

A mentőkocsihoz mentem , ahol az orvosok éppen befejezték a vizsgálatokat. Ahogy látom Ness fel is ébredt.  Egy orvos jött oda hozzám ,aki közölte hogy Vanessa jól van enyhe agyrázkódást szenvedett, de rendbe jön.

- Tudja a kisasszonynak nagyon nagy szerencséje volt. Talán ha pár percel később találja meg,már tényleg késő lett volna. – mondta az orvos. Akár mennyire is tűnök őrültek , én azt hiszem hogy Ness anyja segített mindenben. Tényleg itt van velünk.

- Egyébként nyugodtan odamehet hozzá. – kiabálta vissza a doki. Szaván fogtam és azonnal a mentőkocsihoz sietettem. Vanessa ott ült a kocsi szélén. Gyönyörű volt, mint mindig. Amint észrevett mosolyogni kezdett, bár szeméből nem éppen a boldogság tükröződött. Nem csodálom hiszen majdnem az életét vesztette. Amint odaértem a mentőhöz egyből szorosan megölelt. Én is magamhoz húztam őt, és egy puszit nyomtam a fejére.

- Köszönöm, hogy megmentettél. – suttogta – De honnan tudtad, hogy még élek?- kérdezte. Nem mondhattam azt hogy a halott anyja segített , mert körülbelül bolondnak nézett volna.

- Tudtam hogy te nem halhatsz meg. – válaszoltam. El kell neki mondanom hogy mit érzek, már nem bírom magamba tartani.

 – Figyelj Ness …én nagyon… - kezdtem el mondani, de Sophi félbeszakított.

- Úristen Vanessa ,én annyira boldog vagyok, hogy nem haltál meg . – ugrott anyakába Sophi , ahogy Ness arcát elnéztem egyáltalán nem örült neki. Hirtelen ellökte magától, és rám nézett.

- Ben …Emily ugye jól van? – kérdezte aggódva.

-  Vanessa …Richard elrabolta Emilyt. Tudod miután leütött téged, megtalált minket, és elvitte. – válaszolta Sophi.

- És miért nem akadályoztad meg? Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. – kiabált Ness.

- Figyelj ezt nem tudta volna Sophi megakadályozni, mivel Richard őt is leütötte. Most ne ezen veszekdjetek, mert azonnal meg kell találnunk Emilyt, mielőtt még valami… - mondtam idegesen, de a mondandóm végére elcsuklott a hangom. Csak abba bízom hogy nem késtünk még el.

- Ben , én úgy sajnálom… De hidd el minden rendben lesz. Megfogjuk találni. – mondta Vanessa, és megölelt.Mindennél többet jelentett számomra az ölelése.

 – Hallottam valamit, Richard egy telefonon beszélt valakivel, és valami nyaralót említett neki. Talán elkellene mennünk a lakására, lehet ott találunk valamit.- mondta Sophi.

- Igen , most az egyszer egyetértek Sophival. Induljunk. – állt mellé Ness. Talán igazuk van és tényleg találunk valamit, akár egy fénykép is segítene. Emily biztosan nagyon meg van rémülve hiszen tudja hogy bármire képes az - az őrült. Megígértem neki hogy ez az egész nem fog újból megismétlődni, és megszegtem az ígéretem. Ha ennek vége esküszöm, hogy többet sehová sem engedem egyedül. Mindig mellette leszek, és vigyázni fogok rá.

Emily szemszöge

Egy sötét dohos helyen tértem magamhoz.Ahogyan körülnéztem észrevettem hogy egy szobában vagyok vagy is inkább egy pincében, azt hiszem. Viszont nem voltam megkötözve így szabadon járkálhattam.  A szobában volt egy asztalka ,mellette  székek a bal sarokban egy megvetett ágy, és egy éjjeliszekrény.Az asztalon pedig egy televízió és egy videó kamera volt elhelyezve.(?) Sőt még egy rendes szekrény is volt a szobában, teli ruhákkal.  A szekrény mellett pedig egy ajtó, ami egy kisebb fürdőszobába vezetett. A fürdőben egy mosdó volt felette tükör, a jobb felén pedig  egy aprócska  kád volt. Kimentem a fürdőből, és megláttam egy újabb ajtót, óvatosan benyitottam az ijedtségtől még a vér is megfagyott bennem. Egy koporsó volt letéve az üres szobába. A koporsóba pedig a nevem volt belegravíroztatva. Biztos vagyok benne hogy ezt az egészet kitervelte. De nem értem ha meg akar ölni akkor miért rendez be nekem egy szobát?Sőt még egy fürdőszobát is… Biztosan nem véletlenül van itt minden, hiszen a falon ott van rólam egy csomó kép. Csak tudnám hogy mit tervez. Le akarja filmezni, ahogyan megöl? De van egy olyan érzésem, hogy nem akar csak simán kinyírni, hiszen azt már régen megtehette volna.

Viszont egyetlen ablak sem volt a szobában , így aztán a szökés gondolatát el is vetettem. Leültem az ágyra , és csak remélni mertem hogy Benék megtalálnak. Bár valahogy tudnák nekik jelezni. De ez reménytelen,nem tudok kijutni, és még csak azt sem tudom hogy hol vagyok. Akaratlanul is kicsordult pár könnycsepp a szememből. Félek… nagyon félek, hogy mit fog velem tenni ez az ember. Nagyon rossz érzésem van.

Egy pár perc múlva zörgést hallottam kintről,és az ajtó nyitódni kezdett. Az az őrült lépett be rajta.Amint meglátta hogy sírok egyből nevetni kezdett, majd leült mellém az ágyra.

- Látom felkeltél Csipkerózsika, olyan édesen aludtál hogy nem volt szívem felkelteni téged. – suttogta bele  a fülembe. A hideg futkosott a hátamon miközben hozzám beszélt. Nagyon félek ettől az embertől. De gondolom ezt ő is észrevette,hiszen még jobban rám nyomult.

- Na, drágám nem kell félni,nem harap a bácsi. – jött utánam .

- Ha..hagyjon békén kérem, és akkor megígérem hogy nem kell börtönbe mennie, csak engedjen el. – sírtam. Viszont evvel csak még nagyobb vigyort varázsoltam az arcára.

- Ugyan már, te sem hiszed hogy elengedlek. Annyi éven keresztül vártam rád drága kicsi Emily. Tudod az elmegyógyintézet nem éppen kellemes hely, és te juttattál oda szivi. Ezt valahogy meg kell bosszulnom. – mondta egyenesen az arcomba. Hangjától megremegtem ,és végleg összedőlt bennem minden. Keservesen sírni kezdtem.

- Ne hidd hogy meghatsz a hisztiddel. – kiabálta. Erőt vettem magamon ,és oda álltam elé.

- Öljön meg , ha azt akarja tessék itt vagyok nem? Tegye meg most, gondolom nekem már így is - úgyis mind egy… - kiabáltam neki. Ő ismét csak rám vigyorgott ,és leültetett a televízió elé. És be is kapcsolta. Valami adást keresett rajta…

- Nem,nem kicsi Emily ,  én nem foglak megölni. – mondta perverz vigyorral az arcán. Evvel most nem tudom mit akar, de ha nem akar megölni akkor miért tart fogva?

- De.. akkor miért rabolt el? – kérdeztem pityeregve

- Nagyon kíváncsi itt valaki… Én csak azt mondtam hogy nem én öllek meg, azt nem hogy élve is maradsz – mondta. Utálom ezt az egészet , miért nem öl meg sokkal könnyebb lenne. Bár van egy olyan érzésem hogy nem nagyon akarja megkönnyíteni a helyzetemet. Sőt inkább csak megnehezíteni próbálja. Hirtelen a televízión beugrott egy kép. Ismerős hely volt, mintha már jártam volna ott. Várjunk csak… hiszen ez Ben lakása. Ez bekamerázta a házát?

- Mit akar a bátyámtól? – kérdeztem idegesen

- Ó ki mondta hogy csak a testvérkédtől akarok valamit? Ide nézz! – rámutatott a képernyőre,Vanessa háza jelent meg rajta , az egész lángokban állt. Te jó ég, remélem… remélem nincs odabent egyikük se.

- Mit akar tenni mondja már meg! – ordítottam rá. Mert ha idegileg ki akar készíteni akkor nagyon jó úton halad.

-  Ja igen, drága Vanessa barátnőd … hát ő sajnos bent ragadt a tűzben… Őszinte részvétem. Szegény bátyuskád sem viseli jól a dolgot, de nézd csak meg a saját szemeddel. - mondta vigyorogva. Nem hiszem el… Vanessa…halott. Ben teljesen ki van készülve,ezt én nem bírom végignézni. Szörnyen fáj így látni őt. Szemeim újból megteltek könnyekkel. Ezt látván Richard megint nevetésben tört ki.

- Igen ez lesz a legnagyobb büntetésed szivi. Végig fogod nézni hogy - hogy mennek tönkre azok az emberek akiket szeretsz. És ha már teljesen a padlón vannak , minek őket kínozni tovább,ha meg is ölhetem őket egyszerűen. Örülhetsz, mert azt is látni fogod.  És így gondolom már érted, hogy miért nem én öllek meg. Nem lesz rá szükségem, hiszen majd végzel saját magaddal…