10.rész - Dream

 Hali :) Meghoztam a 10.részt . Remélem tetszeni fog :)) Komikat és pipákat kérek :)) Köszönöm :* :)
                                                                                                                             Viki :)

Vanessa szemszöge

-Vanessa te mit csinállsz? – kérdezte egy ismerős hang . Amint az ajtóra néztem apámat láttam meg. Ismét szörnyű düh öntött el. Legszívesebben megölném magam , mintsem hogy vele beszéljek.

- Semmi közöd hozzá – válaszoltam egyhangúan. Közben még mindig a vércseppeket néztem , ahogy csurognak le a kezemről.

- De Vanessa igen is van közöm hozzá , mivel a lányom vagy nem fogom hagyni , hogy tönkretedd magadat. Gyere szépen ide és beszéljük meg a dolgokat. – mondta , és közelebb jött hozzám

- Ne merj közelebb jönni hallod? Mert különben még 1 csíkot húzok a pengével. – kiabáltam neki.

- Tudom hogy haragszol rám , de beszéljük meg kérlek. Add ide szépen azt a pengét. – mondta nyugodtan , és nyújtotta a kezét.

- Mégis mit akarsz megbeszélni? Azt hogy – hogy csaltad meg anyát? Bárcsak te haltál volna meg és nem ő.. – vágtam hozzá a szavakat idegesen.

- Figyelj kislányom tudom , hogy hibáztam , de nem akarlak elveszíteni. – jött hozzám még közelebb.

- Nem akarsz elveszíteni? Hát sajnálom már régen elveszítettél. Mond hol voltál 7 évig ? Felém se néztél , az se érdekelt , hogy élek-e még? De tudod mit? Engem se érdekeltél egy percig se gondoltam rád , hiszen biztosan boldog  voltál az új családoddal. Még arra se voltál méltó hogy anya sírjához kimenj. Egyetlen egyszer voltál kint a temetésén..többet nem. Én meg azt hittem hogy nem tetted túl magad rajta, és azért nem jársz hozzá. De közben te egy másik nővel voltál mindig. Hát ennyit értünk mi neked … Egyébként megmondtam  hogy ne gyere közelebb nem? – kiabáltam , és ismét végig húztam a kezemen a pengét. Már egy kicsit mélyebbre sikerült húznom. Komolyan nem érdekel ha meghalok nincs senki akinek hiányoznék. Legalább újra találkozhatnék anyámmal. Lehet hogy már régen meg kellett volna tennem? Hiszen az utóbbi 5 év is csak hazugság volt. Robert sem szeretett , csak kihasznált,és kitudja hányszor megcsalt. Komolyan ha ebbe belegondolok elkap a hányinger. Én meg olyan naív voltam hogy mindig elhittem a meséit. Ha meghalok legalább újra találkozok avval az emberrel akit a legjobban szeretek. Lehet hogy ezt az egészet már hamarabb meg kellett volna tennem?

- Vanessa Hamilton hagyd abba most azonnal! Még megölöd magadat.. tedd le azonnal azt a pengét. – kiabálta apám

- Nem drága apukám , nem fogom letenni.  Arra nem gondoltál hogy az a célom hogy kinyírom magam? De eddig sem aggódtál , most is nyugodtan elmehetsz. – kiabáltam én is , majd egy újabb csíkot húztam. Már csak nem az egész fürdőszoba vérben úszott. Apám még mindig nem mozdult , és mintha egy könnycseppet láttam volna az arcán legördülni.  De nem érdekelt nem most kell elkezdenie törődni velem. Hét éve volt rá hogy megkeressen.  Igaz akkor se bocsátottam volna meg neki , de most meg pláne nem fogok.

- Vanessa kérlek legalább a barátodra gondolj, és miatta hagyd ezt abba. Biztos nagyon szeret téged és nem akar elveszíteni. – mondta apám. Biztosan Benre gondolt , de ő nem a barátom vagyis az de nem olyan értelemben. És biztos vagyok benne hogy túltenné magát.  Azt hiszem egy utolsó vágás az ütőeremnél és vége mindennek. Megszűnik minden fájdalmam. Még egy utolsó pillantást vetettem apámra , aki még mindig siránkozva bámult rám. Ráhelyeztem a pengét a csuklómra és…végig húztam volna rajta ha nem nyit be valaki a fürdőbe. Valaki aki talán változtat a döntésemen? Az ajtó felé néztem és egy nagyon meglepődött arcot pillantottam meg.

- Vanessa te..te..mit műveltél? – kérdezte idegesen

- Ben én..én sajnálom , nem bírom tovább . Nem akarom hogy fájjon, véget akarok vetni ennek az egésznek. – mondtam neki sírva.

- Én próbáltam megállítani de nem hallgatott rám – szólalt meg apám

- Utállak , fogd már fel. Menj el innen ne is lássalak. Soha többé ne keress meg. – ordítottam neki , és egy újabb csíkot húztam. Már nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Többé már nem.

- Nem  tudom hogy mi történt , de menjen már el nem lássa hogy Ness nem akarja magát látni ? – kiabálta Ben az apámnak.

- Te nem tudsz semmit, úgyhogy inkább ne szólj bele, majd mi elintézzük – kiabállt vissza apám

- Igen igaz hogy nem tudok semmit , de nézzen már a lányára teljesen tönkrevan pedig előbb még semmi baja nem volt.És gondolom nem ok nélkül lett ilyen… Nem fogom hagyni hogy maga intézze el mert még rossz vége lenne. Most pedig húzzon el mielőtt én dobom ki. – kiabálta ismét Ben. Apám vette az adást és elment.

- Nessi ..kérlek .. nagyon kérlek add ide azt a pengét .. – suttogta Ben. Ahogy ránéztem egy nagyon kétségbeesett arcot láttam.

- De .. de nem tehetem , azt akarom hogy vége legyen. – válaszoltam neki , és éppen az utolsó vágást akartam elvégezni, mikor Ben megfogta a kezem és kivette belőle a ´fegyvert. Lassan magához húzott, és szorosan megölelt. A szíve olyan gyorsan dobogott, hogy majd kiugrott a helyéről. Gondolom az ijedtésgtől. Lassan felemelt és bevitt a szobámba. Kifertőtlenítette a sebeimet , és bekötötte a kezemet. Lehet hogy egy embernek mégis hiányoztam volna?  Csak néztem magam elé a szobában mikor hirtelen valaki megjelent előttem , mintha egy női alakot láttam volna magam előtt. De nem tudtam eldönteni hogy ki az , azt meg végképp nem hogy hogy került ide. Egyszercsak megláttam az arcát. Nagyon meglepődtem ... anyám arcát láttam meg. De az nem lehet, az azt jelentené hogy megbolondultam , mivel szellemeket látok. Bárhogy is próbálltam nem reagállni rá nem ment .. tényleg ott volt. Ott állt előttem hófehér földig érő ruhában, haja ki volt engedve és úgy hullott le a vállára. Gyönyörű volt mint mindig. Egyszercsak odajött mellém és leült az ágy szélére. Megsímogatta a fejemet , és egy könnycseppet láttam kigördülni a szeméből. Lehet hogy tényleg sikerült meghalnom és azért látom őt?

-Kislányom, ígérd meg hogy nem  teszel többé ilyet . Neked élned kell , nem halhatsz meg. Hidd el gyönyörű életed lesz egy olyan ember oldalán akit nagyon fogsz szeretni , és ő is ugyanígy szeretni fog. De nem árthatsz magadnak többé. Boldognak kell lenned ,nem szabad szomorkodnod.Hidd el én mindig itt vagyok melletted. Minden egyes percben vigyázok rád, soha nem hagylak magadra. Még ha nem is látsz , én látlak téged. Nagyon büszke vagyok rád bármi is történjen. Szeretlek kicsim!

- Anyu .. várj kérlek ne menj el.Had öleljelek meg még egszer utoljára. – futottam utána . Megöleltem sikerült utoljára még megölelnem őt . Nagyon jól esett olyan volt mintha újra köztünk lenne.

- Igérem anya hogy boldog leszek. Nem fogok csalódást okozni.Szeretlek. – súgtam neki. Ő egy puszit nyomott az arcomra.

A következő pillanatban azt vetten észre hogy a nap süt be az ablakon . Szóval csak álmodtam. Vagyis álmomban jelent meg anyám, biztosan így akart nekem üzenni. Lehet hogy idiótán hangzik de én tényleg azt hiszem , és mindent el fogok követni hogy ne szegjem meg az ígéretem , hiszen ő mindig velem van és figyel engem.

Oldalra pillantottam és Bent láttam meg magam mellett. Biztosan itt maradt a tegnapi esti történtek után. Ő egy igazi barát , mindig segít ha baj van. A tegnapi dolog ami majdnem megtörtént köztünk , szerintem egyikünk sem akarta , és jobb is hogy nem lett semmi. Felesleges elrontani egy barátságot egy egyéjszakás kaland végett. A múltban történteket már lezártuk , többet nem hozzuk fel azt a témát.

Megint ránéztem Benre nagyon édesen aludt , azt hiszem inkább le megyek és csinálok reggelit nehogy felébresszem. Felöltöztem , és lementem a konyhába. Remélem Ben szereti a palacsintát.Gyorsan bekevertem a tésztáját , és elkezdtem sütögetni. Kilencre készen kell legyek mivel dolgozni is kell menni. Igaz ma csak délután kell bemennünk. Hirtelen azt vettem észre hogy valaki átkarol hátulról , megfordultam és Ben állt mögöttem.

- Jóreggelt – mondtam neki mosolyogva. Látszólag nagyon meglepte hiszen a tegnap este után nem hitte volna hogy ma ilyen jó kedvem lesz.

Ben szemszöge

Nagyon meglepődtem mikor Vanessa apja beállított . Nem tudom mi történt köztük , de nem kis dolog lehetett ha ennyire útállja őt Ness. Még az ajtót is rácsapta. Próbálltam meggyőzni hogy beszélljen vele de hajthatatlan volt. Azt kérte hogy most inkább hagyjam magára. Először ellenkeztem , de aztán rájöttem hogy lehet egy kis egyedüllét segítene most neki. Kettőnk között semmi nem lesz , erre rájöttem de talán jobb is ez így. Hiszen társak is vagyunk, és elég furcsa lenne ha közben egy párt is alkotnánk. Nem csak nekünk , hanem a kollégáinknak is azt hiszem.

Már elindultam hazafelé mikor észrevettem hogy a pénztárcám ott maradt. Na remek most mehetek vissza. Vanessa háza előtt még mindig ott állt az apja kocsija. Furcsálottam is , lehet hogy megtört a jég és beengedte őt. Na mind egy majd megnézem. Kopogtattam ,de nem nyitott senki ajtót. Kezdtett rossz előérzetem lenni ezért bementem. A nappaliba nem volt senki , gondoltam felmegyek hátha fent lesznek. Benéztem a szobájába de az is üres volt. A fürdőszoba mellett mentem el, mikor kiabállást hallottam bentről.

- Vanessa kérlek legalább a barátodra gondolj, és miatta hagyd ezt abba. Biztos nagyon szeret téged és nem akar elveszíteni. – nekem ennyit elég is volt meghallanom. Berontottam az ajtón, és olyan látvány tárult elém amit még elképzelni sem mertem volna. Vanessa kezéből ömlött a vér. És újból végighúzta a kezén a pengét. Szörnyű érzés volt ezt látni. Tudom hogy nem illő dolog beleavatkozni az ő problémájukba , de kénytelen vagyok. Ha ez az ember még pár percig itt marad Ness képes lesz végezni magával. Először próbáltam nyugodtan közölni vele hogy most menjen el. De nem hallgatott rám, így elkezdtem vele kiabálni. Igy már talán jobban tudtam hatni rá ,mivel elment. Amint elment Ness felé fordultam. Még mindig ott volt a penge a csuklójánál és nem úgy tűnt mint aki le akarja tenni azt. Éppen végig akarta húzni a kezén , de én gyorsabb voltam és kivettem a kezéből a pengét, majd gyorsan magamhoz húztam. Hihetetlen abba belegondolni , hogy majdnem elveszítettem. Ha 10 perccel később érek ide, akkor már nem élve találtam volna őt itt. Ahogy ebbe belegondoltam egy könnycsepp gördült ki a szememből. Lassan felvettem Vanessát és bevittem a szobájába,majd lefektettem az ágyára. Lefertőtlenítettem és bekötöttem a sebeit.Ránéztem , de a szemeiből csak a fájdalom sugárzott . Azt hiszem ma este kijött rajta minden fájdalom, amit eddig magában tartott.Nem hagyom magára ma estére itt maradok vele , úgyis reggel jönnék érte. Lementem a konyhába főztem egy kis teát Nessnek. Amint felértem benyitottam a szobába ő már elaludt.  Lassan énis befeküdtem mellé.

Hirtelen egy alak jelent meg előttem, fogalmam sincs hogy – hogy került ide. Gyönyörű hófehér ruhába volt , és az arcát mintha már láttam volna valahol. Legalábbis nagyon ismerős volt. Lassan közeledett felém. Megállt előttem és rám nézett. A szemébe néztem ,és azt hiszem rájöttem ki ez a nő..de az nem lehet , hiszen ő már halott. Vagy megbolondultam és szellemeket látok?

Csak néztem őt ,még mindig nem szólalt meg. Hihetetlen mennyire hasonlítanak egymásra. 

- Ben figyelj nagyon vigyázz rá , tudom hogy nagyon szereted őt , és hidd el ő is szeret. Igérd meg nekem hogy soha nem fogod elhagyni. Te vagy az egyetlen reménye ,és tudom hogy bármit megtennél érte. És ne feledd én mindig veletek vagyok , és veletek is leszek. Készüljetek fel. Szükségetek lesz egymásra.

- Micsoda? Maga meg hogy…? Hogy-hogy készüljünk fel, de mire ? – kérdeztem megdöbbenve

- Csak ígérd meg Ben , többet nem mondhatok . Sajnálom. – válaszolta.

- Megígérem- válaszoltam végül. A következő pillanatban már nem volt bent senki sem.

Reggel arra ébredtem fel , hogy Ness nincs mellettem. Várjunk csak? Akkor én ezt az egészet csak álmodtam volna? Pedig nagyon valóságos volt. De vajon mire készüljünk fel… ez a nagy kérdés.

Nagyon finom illatok jöttek fel lentről , így le is mentem a konyhába, ahol Ness éppen palacsintát készített. Nagyon eltalálta , ez a kedvenc édességem. Odalopóztam a háta mögé , és megöleltem.

- Jó reggelt – mondta mosolyogva. Ezen meg lepődtem , nem gondoltam volna hogy a tegnapi nap után még mosolyogni látom.

- Jó reggelt neked is. – válaszoltam – Már jobban vagy?

- Persze hogy , tudom hogy nagy hülyeséget csináltam és sajnálom, hogy ezt végig kellett nézned. Többé nem fordul elő megígérem. – válaszolta , közben a kezére mutatott.

- Örülök , hogy már jól vagy. De remélem majd elmondod hogy mi történt apád és közted. – mondtam neki

- Igen persze – válaszolta . Nem akartam ma kérdezgetni, majd elmondja akkor mikor úgy érzi hogy nyugodtan tud róla beszélni.

- Na jó..ülj csak le mindjárt viszem a reggelit – mondta mosolyogva. Kimentem , és leültem a kanapéra bekapcsoltam a televíziót, ahol  éppen a hírek mentek. Álltalába nem szoktam megnézni , de most meg akadta a szemem az egyik híren.

Megszökött az egyik rab az intézetből. Richard Gordon ,40 éves férfit a Los Angelesi elmegyógyintézetben kezelték.  Ma reggel kellett volna át szállítani őt a  Twin Towers Correctional Facility börtönbe , de sajnos reggelre a rendőrök hűlt helyét találták csak meg. Menekülése közben leütött egy őrt , aki bele is halt a sérüléseibe. Az őr fegyverét elvitte. A férfi életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Nagyon veszélyes lehet mindenki számára , aki látta az azonnal hívja a rendőrség segélyhívóját. Köszönjük figyelmüket.- mondták be a hírekbe

- A fenébe ,ez nem lehet Emily, óriási veszélyben van…