8.rész - Remember

Sziasztok :) Meghoztam a 8.részt :) És van egy rossz hírem ... egy hétig nem lesz új rész , mert kirándulni megyek :( De lepjetek meg mire visszaérek komikkal és pipákkal :))) kösziii :* 
                                                                                                                            Viki :)



Ben szemszöge 

- Vanessa , ne hülyéskedj … most komolyan nem emlékszel rám ? – kérdeztem tőle kétségbeesetten.

- Nem … sajnálom. De hogy kerültem ide , mi történt ? Elmondaná kérem ? – kérdezte. Ezt nem hiszem el éppen kezdtünk jóban lenni egymással ,  és most meg nem emlékszik rám. Meg arra se hogy mi történt vele .

-  Baleseted volt és én hoztalak be – válaszoltam . Nem mertem neki elmondani , hogy Robert végett van ez az egész , mert csak jobban felzaklatná ha tudná.

- Értem … idehívná kérem az anyámat ? Mondani akarnák neki valamit.. – kérdezte nyugodtan .

- Őőő … mindjárt jövök.. –válaszoltam . Gyorsan kerítettem egy orvost , mert ezek szerint nem csak rám nem emlékszik , és azt hiszi hogy az anyja még életben van. Nem én akarom elmondani neki hogy már 11 éve meghalt.

- Doktor úr , kérem jöjjön ide – kiabáltam , amint megláttam .

- Igen ? Valami gond van ? – kérdezte

- Hát Vanessa magához tért , de van egy kis bökkenő azt hiszem nem emlékszik pár dologra. – mondtam el a dokinak .

- Értem maradjon kint megvizsgáljuk őt , de szerintem ez csak átmeneti emlékezet kiesés az ütés végett.

- Remélem igaza van , mert tudja azt hiszi , hogy az anyja él , pedig már majdnem  11 éve meghalt. – mondtam egy kicsit idegesen a dokinak

- Nyugodjon meg minden rendben lesz. – mondta, és bement Vanessa kórtermébe.

Vanessa szemszöge

Nagyon rosszul érzem magam … a fejem majd szétmegy és nem bírok megmozdulni sem.

Egy kórházban tértem magamhoz , de fogalmam sincs , hogy - hogy kerültem ide , és miért. Az ágyam mellett egy nagyon helyes  fiút láttam ,amint épp a szemét törölgette.  Vajon miattam sírhatott..? Megkérdeztem a fiút , hogy mi történt .. es csak annyit mondott, hogy balesetem volt. Láttam rajta hogy nagyon fáj neki az , hogy nem emlékszek rá. De hiába próbálok emlékezni valamire is nem megy. Az utolsó emlékem az , hogy Londonban vagyok anyáékkal. Megkértem a fiút , hogy hívja ide anyámat , mert beszélni akarok vele. Elég érdekesen nézett rám , majd kiment. Egy orvos jött be helyette.. átvittek egy vizsgálóba . Legalább egy órán keresztül vizsgálltak,és mikor meg jöttek az eredmények nem olvastam le semmi jót az orvos arcárol.

- Kérem doktor úr … mondja el hogy mi a baj – kérdeztem

- Kisasszony Önnek súlyos amnéziája van , és az utóbbi 10 évre nem emlékszik az életéből , és nem biztos hogy ezek az emlékek vissza fognak térni . Sajnálom . – mondta együtt érzően.

-Mi .. 10 év? .. De akkor én már majdnem 25 éves… vagyok .. ? – kérdeztem dadogva . – Kérhetnék egy tükröt?

- Igen , máris hozom – válaszolta a nővér

-  Mi mindent megteszünk , hogy segítsünk visszaemlékezni , de legjobb lenne ha régi képeket nézegetne , vagy meglátogatná a régi barátait. A fiatalember kint biztosan a barátja , már nagyon aggódott magáért. Biztos segíteni fog mindenben. – mondta az orvos. Közben meghozta a nővér a tükröt. Félve néztem bele . Mikor megláttam magam nem hittem a szememnek, tényleg nem  a 14 éves önmagam  tekintett vissza rám  ... Nagyon megváltoztam nem is ismerek magamra. És a legjobb az egészben , hogy emlékszek az eddigi fél életemre .. ezt nem hiszem el . Anya…vajon ő hol lehet…?

- Kérem mondja meg .. az anyám hol van ? – tettem fel  a kérdést

- Sajnálom … de az anyukája már 11 éve meghalt. Részvétem. – válaszolta a doki

- Micsoda? 11 éve ? Nem az nem lehet… arra biztosan emlékeznék , biztos meg fog látogatni. – mondtam a dokinak mérgesen, és kiléptem a vizsgálóból, de alig álltam a lábamon . Már ott várt a fiú aki az ágyam mellett volt amikor felébredtem. Állítólag a barátom , ő biztos az igazat fogja akkor mondani anyámmal kapcsolatban.

- Ne haragudj … de hogy hívnak ? – kérdeztem tőle félve

- Ben vagyok – válaszolta

- Lenne egy kérdésem Ben … az anyám tényleg halott már 11 éve? – kérdeztem könnyeimmel küszködve. Ő csak lehajtotta a fejét. Szóval igaz … meghalt és még csak nem is emlékszek rá . Teljesen kétségbe estem . De Ben odajött és átölelt , ami egy kis vigaszt nyújtott. Biztonságban éreztem magam mellette. Lehet hogy az emlékeim eltűntek , de az érzéseim nem változtak , ezért érzem azt hogy megbízhatok ebbe a fiúba. 

                                                                             ***

Egy hét után kiengedtek a kórházból. Már teljesen jól vagyok , de még mindig nem emlékszem semmire. Ben elmesélte hogy eléggé furcsa volt a megismerkedésünk .. azt hitte újból utálni fogom evégett , de nem így történt. Elmesélte azt is hogy hogyan kerültem pontosan kórházba, mint kiderült az őrült volt barátom majdnem agyonvert. Hát gratulálok magamnak , hogy egy ilyen pszichopatával éltem együtt.

Miután kiengedtek első dolgom volt a temetőbe menni , anyám sírjához. 

 Ben elkísért nem akarta , hogy egyedül menjek bárhová is.  Komolyan ha ő most nem lenne velem teljesen el lennék veszve. Nagyon hálás vagyok neki mindenért. Kiderült az is hogy rendőr vagyok , és ő a társam. Na ennek nagyon megörültem. Mindig is olyan akartam lenni , mint anyu és most ez valóra vált.

Ahogyan rá néztem anyám sírjára a könnyeim szinte patakban folytak le az arcomról . Olyan érzés volt mintha most veszítettem volna csak el nem majdnem 11 éve. Ben  nem szólt semmit csak szorosan magához húzott. Azt hiszem nála jobb barátot elképzelni sem tudok. És igen csak barátok vagyunk. Se több se kevesebb.

1 hónap múlva

Hihetetlen már egy hónap eltelt azóta a bizonyos nap óta , de még mindig egy sötét folt fedi a fejemben azt a  11 évet . Már kezdem feladni , hogy valaha is emlékezni fogok , az orvosok is azt mondták hogy már nincs nagyon esély.

Egyébként visszaálltam dolgozni már 2 hete . Elég érdekes ügyeink voltak azóta. De megoldottuk őket. Viszont nem sikerült elkapnunk a sorozatgyilkost aki megölte azt a 4 embert. Már az egész országban keresik. Most éppen egy drog kereskedőt próbálunk lebuktatni. Több kevesebb sikerrel .Az a baj , hogy nem tudjuk őt bent tartani , mert mindig igazoltatja magát.

És hogy mi van Bennel és velem? Nagyon jó barátok vagyunk , de semmi több. Egy darabig nála laktam , de már sikerült egy kisebb lakást vennem.

- Na jó Ben azt hiszem hazamegyek , már fáradt vagyok – mondtam neki , ugyanis nála voltam.

- Oké .. hazaviszlek – mondta

Hazafele tartó út csendesen telt el . Kiszálltam a kocsiból , és elindultam az ajtó felé . Ben komolyan gondolta, hogy hazakísér egészen az ajtóig eljött velem .

- Hát akkor jó éjt – mondtam neki ,és megöleltem.

-Neked is jó éjt. Holnap találkozunk. – adott egy puszit a fejemre , igen ez nálunk már szokássá vált. Hirtelen elsötétedett minden ,még jó hogy Ben megfogott , mert elestem volna. Mikor feleszméltem hirtelen mindenre emlékezni kezdtem. Arra az éjszakára mikor Robert megvert , anyám halálára, apámra … mindenre.

- Mi a baj Ness jól érzed magad ? – kérdezte aggódóan.

- Ben emlékszek… mindenre emlékszek .. – válaszoltam. Nem tudom mi ütött belém , de megcsókoltam …