12. rész - Stay alive

Hali :) Meghoztam a 12.részt :) Remélem tetszeni fog ! :) 
                                                                                                       Viki :)

Ben szemszöge

Amint beléptünk az ajtón Emily egyből a nyakamba ugrott. Gondolom már ő is hallott a történtekről. Egy kicsit megkönnyebbültem , hiszen azt hittem hogy már elkapta az-az őrült. Ness próbálta bennem útközben tartani a lelket , de nem sok sikerrel. Nagyon fontos nekem Emily, és nem akarom elveszíteni.

- Nyugodj meg Emily minden rendben lesz. Nem fog megtalálni gondoskodom róla. – mondtam neki

- És én is segítek, mindenben. –mondta Ness

- Nagyon köszönöm nektek. De azt hiszem már megtalált… Reggeltől valaki egyfolytában hívogat. Kétszer felvettem , először nem szólt bele senki, de másodszorra egy férfi hang bele monda hogy Téged akarlak. És gondoljatok bele , ha a telefonszámomat tudja , onnan már egyszerű kitalálni, hogy hol lakom… nem? – kérdezte Emily teljesen kétségbeesetten

- Emily figyelj rám , most szépen próbálj megnyugodni , utána bejössz velünk szépen az őrsre, és ott kitaláljuk hogy mi legyen. – mondta neki Ness, és átölelte Emilyt, majd bementek a konyhába.

Még mindig nem hiszem el, hogy ez történik…nem kellett volna hagynom, hogy ezt tegye három éve. Meg kellett volna állítanom. Inkább üldözném még mindig, mint hogy  ő üldözze Emilyt. Viszont annak nagyon örülök hogy Ness itt van velem , mindenben segít nekem. Pedig ha tehetném kihagynám őt minden rosszból, mert így bármikor bármilyen bevetés során elveszíthetem. Akár most is. Bele sem merek gondolni mi történne velem nélkülük. Ők a két legfontosabb személy az életemben,bármit megtennék értük.

-Ben minden rendben? – kérdezte Ness halkan.

- Ez jó kérdés… Amúgy Emily hol van?- kérdeztem én is.

- Felment egy kicsit lepihenni, nagyon lesújtotta őt ez az egész. – válaszolta

- Ez csak az én hibám… szörnyű testvér vagyok… - mondtam

- Ugyan már , ez nem a te hibád ,nem tudhattad hogy ez fog történni. – válaszolta, és leült mellém.

- Megakadályozhattam volna érted? Ha nem engedem oda akkor most nem történne mind ez. – válaszoltam egy kicsit dühösebben.

- Ben az istenért nem hibáztathatod magad. Nézz a szemembe, el fogjuk kapni hidd el , és minden rendben lesz. A börtönből már nem fog elszökni. – mondta. Nem akartam neki elmondani hogy mennyire féltem őt is… Tudom hogy ez az ember bármire képes. És nem riad el semmitől.

- Köszönöm, és azt is hogy itt vagy most velem. – mondtam neki suttogva, és elkezdtem felé közeledni. De egyszer csak Emily kiabálására lettünk figyelmesek.  

- Ben, Vanessa gyertek fel – kiáltott Emily. Amint beértünk a szobájába azt vettük észre,hogy a húgom az ágyon ül és csak sír.Kezében egy papír darabkát szorongatott.Amint meglátott minket átnyújtotta azt.

- Ugye mondtam, hogy kiszabadulok nem? Ja, igen … a bátyuskádnak üzenem. hogy sok sikert,és majd a temetéseden találkozunk. – olvastam fel. Teljesen ledöbbentem hogy került egyáltalán ez a papír Emilyhez? Lehet hogy itt járt az a mocsok?

- Emily hol találtad ezt a papírt? – kérdeztem

- Mikor felébredtem ott…ott volt a párnámon… - dadogta. Ez nem lehet igaz, akkor tényleg itt járt.

- Ben azonnal biztonságos helyre kell vinnünk Emilyt, és szólni kéne a főnöknek is. – mondta Ness idegesen

- Tudom , tudom ,de mégis hová menjünk. Hozzám nem mehetünk , mert biztosan az én házamat is figyeli. – válaszoltam

- Igen, de rólam nem tud semmit. Úgyhogy először elmegyünk szólunk a főnöknek, majd elmegyünk hozzám. Ott biztonságban lesz Emily.- mondta

- Rendben. Induljunk – válaszoltam. Szegény Emily teljesen kikészült, talán így még soha nem láttam. Egyfolytában csak sír, és sír. De ha az az őrült egy ujjal is hozzá mer érni esküszöm hogy nem a börtönbe fog menni, hanem a föld alá,azt garantálom.

Amint beértünk a főnök már idegesen várt minket.

- Na végre hogy itt vannak, már vagy ezerszer kerestem magukat. Azt hittem már valami baj történt. – mondta idegesen

- Főnök Richard kiszabadult , és már üzent is Emilynek… Nem tudnak róla valamit? – kérdeztem

- Sajnos nem, olyan mintha a föld nyelte volna el. De kiadtuk a körözést szóval bármikor előkerülhet. – válaszolta. – Viszont Emilyt biztonságba kell helyezni , és nem szabad egyedül hagyni.

- Már gondoskodtunk róla. Eljön hozzám , mivel engem nem ismer ez az ember ezért gondolom nem tudja hogy hol lakom. Úgyhogy nálam biztonságban lesz , és ott leszünk vele. – mondta Ness

- Rendben, de akkor az új kolléga is magukkal megy. Úgyis most egy darabig hárman lesznek, míg nem találunk neki társat. Ide is hívom egy pillanat. – mondta. Új kolléga erről miért csak ma kell tudomást szereznünk? Ez furcsa. Máskor már hetekkel előtte bejelentik, ha jön valaki. Ráadásul az újoncokról még hamarabb tudunk.

- Itt is van, ő itt Sophia Gold. Most helyezték át őt New Yorkból. Remélem jól kifognak jönni egymással.

Vanessa szemszöge

Szóval Sophia Gold , hát kíváncsian várom hogy milyen lesz vele dolgozni.

- Sziasztok nagyon örülök hogy itt dolgozhatok. Már nagyon sokat hallottam rólad Ben. Mindig is arról álmodoztam hogy veled dolgozhassak. – mondta nyávogva. Most komolyan nem szoktam első benyomás alapján ítélkezni , de én már most nem szimpatikus ez a csaj.

- Ó bocsi téged nem ismerlek.Megmondanád a nevedet? – kérdezte

- Vanessa Hamilton. – válaszoltam egyhangúan

-Nagyon örülök biztosan nagyon jóban leszünk. – nyávogta.Még a hideg is kiráz ettől a csajtól de tényleg. És most viseljem el őt a házamban. Fogadok hogy még célozni sem tud rendesen a pisztollyal. Elmondtuk neki a történteket nagyon együtt érzően simogatta Ben karját, azt vártam mikor fog a nyakába ugrani.  Útközben is egyfolytában vele volt elfoglalva, még a vak is látja hogy majd megőrül érte. Remélem a főnök hamar talál neki társat,és nem kell sokáig elviselni.

Amint megérkeztünk egyből furcsa érzésem támadt … Ki akartam zárni a bejárati ajtót, de döbbenten vettem észre hogy nyitva van. Biztos vagyok benne hogy valaki járt itt, vagy lehet hogy még mindig itt van?

- Valami gond van Ness? – kérdezte Ben

- Igen… azt hiszem valaki van itt– mondtam.

- Emily maradj itt Sophival , mi bemegyünk.Sophie vigyázz rá kérlek. – utasította Ben

Mikor beléptünk nem vettünk észre semmi szokatlant. Elsőként a konyhát vettük célba, majd ketté váltunk. Én mentem az emeletre Ben pedig lent nézett körül.Fent az összes szobában alaposan körülnéztem és semmit sem vettem észre.Pedig biztos vagyok benne hogy valaki volt itt. Lehet hogy…Robert?Nem, az nem lehet. Szerintem egy darabig biztosan nem fog jelentkezni. NA szóval semmi furcsa dolgot nem találtam,és szerintem Ben sem.  Mégis szörnyű előérzetem van, és ez nem jelent jót.

- Találtál valamit? – kérdezte Ben

- Semmit…lehet hogy tényleg nem zártam be az ajtót. – válaszoltam. Hirtelen megcsörrent Ben telefonja, az őrsről hívták találtak valami nyomot amin talán el tudnak indulni , és Bennek segítenie kell. Közös megegyezés alapján ketten maradtunk itthon Emilyvel, hátha valami baj történne, akkor ketten jobban tudunk cselekedni. Bár nem hinném hogy  nagyon sokat tudna segíteni.

- Na akkor csajos buli van , nem? – kérdezte nyávogós hangon Sophi. Nem bírom ezt a csajt tényleg. És nem, nem vagyok féltékeny , hiszen nincs köztünk semmi Bennel. Tőlem össze is jöhetnek nem fog zavarni.Csak simán nem szimpatikus.De lehet csak én látom így, talán adnom kéne neki egy esélyt?Hátha jó barátok leszünk.

 - Na jó , de most mi lenne ha bemennénk, nem szeretnék kint ácsorogni. – mondta Emily. Bementünk a házba , hát mivel nem vigyázban akartunk ülni egész este , ezért úgy gondoltuk hogy keresünk egy filmet. A Jégkorszaknál döntöttünk , elindítottuk a filmet, de nem nagyon néztük. Inkább csak beszélgettünk.

- Vanessa amúgy ti jártok Bennel? – kérdezte Sophi. Hát ez a kérdés ledöbbentett , és nem csak engem hanem Emilyt is.

- Dehogy járunk… mi csak barátok vagyunk. – válaszoltam. Mégis hogy juthatott ilyen kérdés az eszébe.

- Na jó én azt hiszem lepihenek hosszú volt ez a mai nap. És még egyszer köszönök mindent.Jó éjt. – mondta Emily, majd felment. Lassan Sophi is elment aludni , én lent maradtam a kanapén, hátha valami gond lenne innen mindent meghallok. Azt hiszem megvárom Bent és utána én is elteszem magam holnapra. Elővettem a laptopomat, és még egy kicsit böngésztem az interneten. Lassan kezdtem elálmosodni, így úgy döntöttem hogy ki megyek a fürdőbe és kicsit felfrissítem magam. Már 11 óra volt. Hol lehet eddig  Ben… remélem semmi baj nem történt. Inkább felhívom.

- Igen? Valami baj van?Emily hogy van?- szólt bele a telefonba    

- Nem dehogy, csak gondoltam felhívlak, hogy mi a helyzet…Emily jól van már régen alszik .válaszoltam neki.

-Akkor jó, remélem sikerül elkapnunk ,és akkor véget ér ez a rémálom.  Amúgy, találtak egy autót amivel valószínűleg Richard szökött meg, és most valami használható nyom után kutatunk. De eddig nincs semmi sajnos… Egyébként nem sokára megyek. Te aludj csak nyugodtan , hallom a hangodon hogy majd elalszol.- mondta Ben

- Nem , megvárlak. Muszáj valakinek ébren lennie , tudod hátha valami… -mondtam , közben pedig ásítottam egy nagyot.

- Na jó Ness aludj , már 11 óra biztosan nem fog történni semmi. Aludj csak, nehogy ébren találjalak mikor visszamegyek. – válaszolt nevetve

-Oké ,oké jó kislány leszek és szót fogadok. Na szia. – mondtam és lenyomtam a telefont. 

Le feküdtem a kanapéra és el is aludtam, arra ébredtem fel hogy valaki van a konyhában. Biztosan csak Ben jött vissza. Kimegyek és megnézem. Lassan kimentem a konyhába gondoltam egy kicsit megijesztem őt, de furcsa volt hogy nem égett a villany , ezért gyorsan feloltottam. Ledermedtem a meglepődöttségtől-

- A fenébe – mondtam magamban.Nem Ben állt előttem, hanem az a mocsok Richard. Nem kicsit ijedtem meg tőle. Senki nem számított arra hogy majd pont éjjel fog ide jönni. És a fegyverem sincs nálam.

- Nem rám számítottál drága ugye? – kérdezte perverz mosollyal a száján, közben rendesen végigmért.

-Egyébként cuki vagy pizsamában.Később szórakozhatnánk egy kicsit. – húzott oda magához , közben le sem vette rólam a szemét. Kaptam az alkalmon és jól tökön rúgtam, majd elkezdtem kiabálni Sophinak, hogy vigye el innen Emilyt , azonnal kijöttek a szobából. Én gyorsan a fegyveremért szaladtam, de már csak hűlt helyét találtam meg, nem hiszem el jókor tűnik el ez is. Gyorsan megfogtam egy kést , és a pasi felé közeledtem vele. Valami fura szag ütötte meg az orromat… Mi a fene ez benzin? Mit akar ez az állat.

- Sophi azonnal vidd el Emilyt ,és hívj erősítést hallod? – kiabálltam. Ekkor hirtelen valaki elkapott hátulról és kiverte a kést a kezemből.

- Most meg vagy cica. – suttogta, a leheletét a nyakamon éreztem.

- Te csak azt hiszed. – válaszoltam és az egyik vázával ami az asztalon volt fejbe ütöttem.

- Ez nagy hiba volt, pedig még élve akartalak hagyni.– mondta , és elővette a fegyverét. Meghúzta a ravaszt. A golyó egyenesen a kezembe hatolt. Látom ez az ember tényleg nem viccelődik. Felkaptam én is a fegyverem,és meghúztam,de sajnos egyik golyó sem találta el. A fenébe és a töltényem is kifogyott.

-Adja fel , úgysem úszhatja meg, avval meg csak ront a helyzetén ha még egy rendőrt is megöl. Nem gondolja? – kiabáltam neki. De nem hallgatott rám, csak tovább nevetett. Elővett egy gyufát, meggyújtotta,és eldobta. Hirtelen minden lángokban állt. Amint feleszméltem a pasas már kifelé szaladt. Remélem Sophi már elvitte valahova Emilyt.  Én is kifelé akartam szaladni, de valaki megfogott hátulról,majd egy erős ütést éreztem a fejemen. Egyből a földre estem, de egy pillanatra láttam az ember arcát. De nem hittem a szememnek. Ez nem Richard volt. Megfogta a kezem és odabilincselt az asztal lábához, majd engem is lelocsolt benzinnel.

Ben szemszöge

- Na akkor én azt hiszem visszamegyek. Már nem hiszem hogy fogunk találni valamit is. Sziasztok. – köszöntem el, és a kocsim felé vettem az irányt. Útközben láttam a tűzoltókat és a mentőket szélsebesen menni. Szörnyű előérzetem támadt. Megpróbáltam felhívni Emilyt , és Vanessát is , de egyikük sem vette fel. Ahogy beértem az utcába döbbenten láttam hogy a tűzoltók Ness házánál állnak . A ház lángokban állt. Csak remélni merem hogy jól vannak. Sophit meg is találtam a mentőautónál. Azonnal odarohantam hozzá. Fején egy nagy ütés nyom volt.

- Sophi mi történt? Hol vannak a többiek? – kérdeztem idegesen, mivel sehol nem találtam Emilyt és Vanessát.

- Sajnálom…Ben én annyira sajnálom. – mondta sírva , és átölelt.

- Mit sajnálsz ? Mi történt Sophi? – kérdeztem még idegesebben

- Hirtelen kiabálást hallottam , Vanessa kiabálta hogy vigyem Emilyt biztonságos helyre , elbújtunk, de …de Richard megtalált. Engem leütött és mikor felébredtem Emily már nem volt mellettem. Ben én annyira sajnálom…- sírt tovább. Ne, ez nem lehet Emilyt elrabolta az, az őrült, és még csak azt se tudjuk hogy hová vihette. Szörnyű fájdalmat éreztem, hiszen elveszíthetem , a testvéremet, azt az embert aki a világon a legtöbbet jelent a számomra. Azonnal meg kell találnom. Ám ekkor hirtelen eszembe jutott még valami. Vanessa…nem látom őt sehol sem.

- Sophi … Vanessa hol van? – kérdeztem. De ő csak megrázta a fejét és tovább sírt. Nem hiszem el meghalt… Vanessa meghalt?