9.rész - Hurt

Hali :) Hát egy hét után meghoztam a 9. részt :) Remélem tetszeni fog :) Véleményeket és pipákat kérek :) De mint eddig is nagyon kérem aki elolvasta legalább egy pipát vagy egy pár szót írjon :) nagyon nagyon fontos lenne :) köszönöm :))

                                                                                                                                 Viki :) 

Ben szemszöge

Ez alatt az egy hónap alatt nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk Vanessával. Mondhatni legjobb barátok lettünk. Nincs titkunk egymás előtt…legalábbis neki azt hiszem hogy nincs , de nekem van egy nagy problémám , mégpedig az hogy … menthetetlenül beleszerettem. Mikor meglátom egyszerűen nem tudok  magamon uralkodni , legszívesebben megölelném , és megcsókolnám , és soha többet nem engedném el De nem tehetem ezt , mivel ő nem így érez. Vanessa csak úgy szeret engem mint egy jó barátot. És tudom , hogy ez nem fog változni. De talán jobb is így .. úgyis tudom hogy megint csak szenvedés lenne a vége. Azt hiszem jobb döntés ha inkább maradunk barátok, én meg megpróbálom ezt az érzést elfojtani. A legjobban úgy fog menni ha bulizok egyet este. Majd egy másik nő legalább egy estére elfeledteti őt.

Most is itt van mellettem és csak mosolyog , olyan mint egy angyal. Nem értem , hogy tudta valaki is bántani őt. Látom rajta hogy nagyon bántja az hogy nem emlékszik, az orvosok szerint már nem térhet vissza az emlékezete. De én bízok benne , hogy minden rendben lesz .

- Na jó Ben azt hiszem hazamegyek – mondta kedvesen

Hazavittem őt , és egészen az ajtóig kísértem. Félek.. nagyon félek , hogy Robert újból megtámadja. Nem olyan típus aki könnyen feladja, de megfogom találni.

Már az ajtónál voltunk mikor megölelt , én pedig puszit adtam a fejére. Hirtelen olyan furcsa lett , mintha megszédült volna. Ha nem tartottam volna akkor elesik.

- Mi a baj Ness jól érzed magad? – kérdeztem aggódóan

Szemembe nézett és azt válaszolta , hogy mindenre emlékszik. Ennek nagyon megörültem.Végre lehet hogy van egy kis remény kettőnk számára. De az biztos ha Robertre visszaemlékezik az nagyon fájni fog neki, hiszen azért nem semmi , hogy 5 évig egy ilyen emberrel élt.
  Egy percig csak néztük egymást mikor hirtelen megcsókolt. Nagyon meglepődtem , de visszacsókoltam. Lehet hogy ő is többet érez irántam csak nem merte bevallani , hát annak örülnék a legjobban.

Kinyitottam az ajtót de közben egy pillanatra sem engedtem őt el. Ledobta az ágyra a kabátját, majd ismét megcsókolt . Én felkaptam őt az ölembe és feltettem az ágyra , majd lassan levettem róla a ruháit, de közben végig csókolgattam. 

Lassan ő is leszaggatta a ruháimat , hát mit mondjak meg tudnám ezt szokni.

- Akarlak – súgtam a fülébe, amitől elmosolyodott.

- Én is téged – mondta,majd vadabbul kezdett csókolni. Én pedig áttértem a fehérneműje leszedéséhez , mikor hirtelen megszólalt a csengő…

Vanessa szemszöge

Fogalmam sincs hogy mi ütött belém mikor megcsókoltam , de úgy érezem szükségem van rá. Ben nagyon odafigyelt rám , úgy tartott a karjaiban mintha valami törékeny porcelán baba lennék. Egy percre se vette le rólam a szemét.Egész végig csókolgatott. Mikor már a fehérneműt próbálta leszedni…csengettek. Most komolyan? Ezt nem hiszem el ki akar zaklatni éjjel  11-kor. 

- Ben le kell mennem kinyitni az ajtót – suttogtam neki

- Muszáj? Biztos nem fontos lehet hogy csak valaki szórakozik. – mondta, közben a nyakamat csókolgatta.

- Lehet igazad van , inkább maradok – mondtam neki.

- Na látod , nekem mindig igazam van – mondta perverz vigyorral az arcán. De ebben a pillanatban újra megszólalt a csengő.

- A fenébe , Ben le kell mennem , mert ez az alak nem fog elmenni – mondtam mérgesen

- Hmm.. oké, de akkor lemegyek veled – mondta. Kimásztunk az ágyból és elindultunk lefelé. Mikor kinyitottam az ajtót nagyon meglepődtem. Komolyan még ha Ian Sommerhalder csengetett volna akkor se lepődtem volna meg így.

  Az apám állt előttem teljes életnagyságban. Lehet véletlenül jött ide , hiszen már vagy 7 éve nem tartom vele a kapcsolatot.

- Szia kislányom, bemehetek?- kérdezte. Én még mindig nem tértem magamhoz. De azért apámon is látszott a meglepődöttség , hiszen nem gondolta volna ,  hogy egy szál férfi ingbe fogok ajtót nyitni mellettem pedig egy fél meztelen pasas  fog állni.

- Apa? Te … te mit keresel itt? – kérdeztem alig halhatóan . Próbáltam fékezni magam, de legszívesebben egy nagy pofont adtam volna neki. Nem érdekel hogy az apám… Soha nem felejtem el azt amit tett. Egy utolsó mocskos alak ez az ember.

                                     ***

Visszaemlékezés (kb. 7 évvel ezelőtt) ezt hallgassátok

Minden egyes nap kimegyek anya sírjához és elmondom neki , hogy mi történik vagy történt éppen. Apám legutoljára anya temetésén volt kint 3 éve . Elég hamar túltette magát a történteken.

- Szia anyu – suttogtam. Megsimogattam a sírkövét, és letettem egy csokor virágot a sírra.

- Képzeld felvettek Londonba a rendőr akadémiára. Jövő héttől London lesz az új lakhelyem. Legalábbis remélem. Ez volt az álmom , hogy oda bekerüljek , és most sikerült. Ott fogok tanulni ahol te tanultál régen. Olyan érzés lesz mintha újra velem lennél. Persze apának még nem mondtam el … ahogy felhozom neki a rendőrös témát azonnal leordítsa a fejem. Azt akarja hogy olyan legyek mint ő. De én nem fogok egy íróasztal mögött megöregedni. És nem fogok annyiba hagyni a történteket. El fogom kapni a gyilkost. Na de azt hiszem megyek apa már hív. Hiányzol anya ! Szeretlek ! – mondtam neki . Szerintem az emberek akik arra jártak teljesen őrültnek nézhettek , hogy egy sírkőhöz beszéllek, de engem ez nem érdekel. Megnyugtat az ha itt vagyok ,és mesélhetek anyának. Ez mindennél többet jelent számomra.

*Otthon*

- Apa , itt vagyok –kiabáltam neki.

- Rendben , máris megyünk – mondta. Jönnek? Mégis ki lehet itt ? Na erre nagyon kíváncsi vagyok.

Pár perc múlva apa jött le a lépcsőn egy nővel (?) , kézen fogva (?). Nagyon ledöbbentett a látvány. Anyu még  csak 3 éve ment el apa meg már máris másik nővel van? Bár ahogy észre vettem eddig se nagyon sújtotta le őt anya halála.De azért nem gondoltam volna róla. Szemem megtelt könnyekkel a látványtól , és iszonyú dühös lettem.

- Szia te biztosan Vanessa vagy. Apukád sokat mesélt rólad.- mondta nyálas vigyorral a képén. Majd megsimogatta az arcomat.

- Jónapot! Igen? Érdekes de én semmit nem tudok magáról- mondtam neki flegmán

- Na de James drágám nem is meséltél neki rólam? – kérdezte apámtól. Láthatólag ideges volt.

- Figyelj kislányom tudom hogy mondanom kellett volna , de soha nem volt rá alkalmam. Ő itt Annabel Morgan. A barátnőm , vagyis a … jegyesem.- mondta apám

-  Hogy micsoda? A jegyesed? Jól hallottam? – kérdeztem tőle mérgesen

- Igen kislányom 2 hét múlva összeházasodunk – mondta apám teljesen nyugodtan

- Na … na ezt nem hiszem el. Hogy tudtad titkolni előttem hogy van valakid? Egyáltalán mióta tart ez a kapcsolat? – kérdeztem tőle még mindig kiabállva

- Már 4 éve. – válaszolta

- Hogy mi? De hiszen… akkor te.. megcsaltad anyát? Azért tetted túl magad ilyen hamar. Te jó ég ezt  nem hiszem el. Te egy utolsó mocskos állat vagy. Soha többé nem akarlak látni. Gyűlöllek érted? Tiszta szívemből gyűlöllek. – vágtam hozzá a szavakat már sírva.

- Na na kislány nem beszélhetsz így az apáddal. Örülj neki hogy eddig eltűrte a viselkedésed. Én a helyébe már intézetbe küldelek volna , ha így viselkedsz. – mondta nekem a ribanc

- Maga bele ne szóljon. Maga végett van minden. -  léptem oda a nő elé és lekevertem neki egy pofont.

- Vanessa Hamilton elég legyen! Hogy viselkedsz? Szaladj fel a szobádba ne is lássalak. – kiabált apám

- Nem érdekel mit mondasz. Nem vagy az apám többé James Hamilton. Egyébként többet nem is fogsz látni mivel felvettek Londonba a rendőr akadémiára. Hétfőtől ott fogok lakni Mattnél. Már minden el van intézve. Örülhetsz. Remélem remek új családod lesz. De engem felejts el. Felejts el hogy valaha is volt egy lányod. Számomra te is halott vagy mindörökre. – kiabáltam neki

- Ezt te sem gondolod komolyan…úgy akarod végezni mint az anyád? – kérdezte

- Inkább végzem úgy , mint élek veled meg a nőddel együtt. Nekem nincs többet apám.- Utállak - mondtam neki a szemébe,majd elmentem.

                                   ***

- Vanessa nem akarod az apádat behívni? – kérdezte Ben

- Nem Ben ez az ember nem az apám… - mondtam neki, és becsaptam az ajtót.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte Ben

- Ben kérlek…most menj el. Egyedül szeretnék lenni. – mondtam neki halkan

- Nem - nem megyek míg nem mondod el , hogy mi történt? – mondta 

- Nem akarok róla beszélni Ben értsd meg – mondtam neki könnyeimmel küzködve

- És mi lesz velünk Ness ? – kérdezte

- Velünk? Hát igen már én sem akarok semmit. Úgyis csak egy éjszaka lett volna belőle. Hiszen mi csak barátok vagyunk… nem tudom mi ütött belém sajnálom. De most kérlek menj. – mondtam neki sírva

- Vanessa …de én..téged …- dadogta

- Tessék? – kérdeztem

-Semmi hagyjuk…De ha valami baj van hívj. Szia – oda jött hozzám és megölelt.

Amint Ben elment bementem a fürdőbe. Mindig elítéltem azokat az embereket akik vagdossák magukat. De most nincs más megoldás.. nem bírom tovább…Ennek az embernek a felbukkanása felszakította a sebeket. Nem akartam vele többet találkozni. Elővettem egy pengét a fiókból és végighúztam a csuklómon.

És csak néztem ahogyan csepeg ki a kezemből a vér. Azt hiszem használt , már nem fáj annyira. Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki bejön az ajtón.

- Vanessa te mit művelsz?